Sajnos elfelejtettük ajánlani nektek a Duna tévé csütörtök esti filmjét. Pasolini dokuját (Beszélgetések a szerelemről)
adták le. Az Olaszországban
meglehetősen viharos karriert befutó rendező munkájának egy célja van:
beszéltetni a népet a szerelemről, a szexualitásról. Tabukról.
A rendező igyekszik a legkülönfélébb embereket megszólaltatni.
Hallhatjuk, amint a Lidón nyilatkozik a szexualitásról, a nők jogairól
Oriana Fallacci vagy éppen Alberto Moravia, Adele Cambria és Ungaretti,
majd a következő képsorok már egy palermói nyomornegyedben
forognak. Egyszer a bolognai egyetem előtt halljuk a szexről beszélni az
egyetemistákat, másszor pedig a déli parasztok mesélnek saját és
közösségük szexuális szokásairól és a szerelemről.
Pasolini a legkényesebb és a legelmélyültebb kérdéseket feszegeti
interjúalanyainál. És sokszor olyan válaszokat adnak a midennapok
emberei, mely egy rövidebb filozófiai disszertáció témája is lehetne.
Valahogy mintha abban a korban nagyobb meggyőződéssel, összefüggéseiben
gondolták volna az emberek, amit kimondtak. És itt nem értelmiségiekről
beszélünk.
Az egyik legpikírtebb kérdéskör a homoszexualitást tárgyalja, mely az
erősen vallásos embereknél már majdnem kiüti a biztosítékot. Aztán
mégsem. Megosztják a kamerával gondolataikat erről is. (A pikírtség
oka, hogy köztudottan maga Pasolini is meleg volt. Meg még sok egyéb
is...)
A rendező többször is megjegyzi, hogy túlságosan zárkózottak az
olaszok, ha a szexualitásról kérdezik őket. Kicsit viccesen hangzik
mindez innen 2005-ből, mert véleményünk szerint a filmben megszólaló emberek sokkal
nyíltabban és nyitottabban beszélnek a tabutémákról, mint mondjuk a ma
Magyarországán egy városi fiatal.
Kicsit az is benne van a filmben, hogy a hatvanas években nyitottabbak,
közlékenyebbek és öntudatosabbak az emberek. A mai neokon korban
egyszerűen képtelenség lenne megcsinálni egy ilyen szemérmetlenül
őszinteségre törekvő, tabukat feszegető dokumentumfilmet.
A film nem csak arra jó, hogy megismerjük a negyven évvel ezelőtti
olaszországi viszonyokat, hanem hogy bepillantást nyerhessünk az akkori
olasz társadalom tagoltságába, a mindennapokat bemutató képsorok segítségével.
Kiváló film, és biztosak vagyunk benne, hogy a mai magyar néző számára
meglepő és érdekfeszítő doku. Aki nem látta, kutasson utána.
Ezt a művet Creative Commons 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé. Hivatkozz! Ne add el! Így add tovább!