Azért jók a hosszú hétvégék, mert ilyenkor kiürül a város, lehet végre nyugodtan biciklizni. Végig a dunaparti bicikliúton, majd át az Akadémia utcán, az Erzsébet tér felé. Valami európai izé rendezvény van éppen. Lézengenek az emberek, az egésznek semmi értelme. Gondolom rengeteg pénzből szervezte az állam, hogy népszerűsítse az EU-t. Kár.

Az Erzsébet tér másik felén, a Gödör fölött rendezett tűsarkú futáson sokkal többen vannak. Lehet, hogy az államnak is inkább tűsarkú futást kéne szerveznie, olcsón, vicceskedő politikusokkal.

Amúgy fura, hogy az amúgy nagyon óvott-védett Erzsébet téren most rengeteg ember szemetel, kürtöskalácsozik, ragacsozik, tapossa a gyepet. Azt a gyepet, ahova a városi hippiket leülni sem engedik estelente. De most szabad taposni a zöldet tűsarokkal, meg szandállal. Ki érti ezt? Uniós észjárás, biztos.

A korzón van a másik tömeg ma Budapesten. Turisták nézegetik a szép folyót, a még szebb Budát. Iszogatják a koktéljaikat, koffeinmentes kávéikat, hüppög a hab a sör tetején, unalmas fotók készülnek a Várról. A kettes villamos néha bezavar.

Ezeregy kintülős hely van már nyitva, ám elég gyér a forgalom. Amelyik hely nem kifejezetten a turistákra apellál, annak eseménytelen a nap. Nem úgy mint tegnap, amikor még a szórakozni vágyó pestiek idehaza voltak. Volt forgalom. Iszogatás a kiülős helyeken.

Visszafelé, Újlipótban a Hegedűs-Tutaj sarkán le van zárva az út. Kérdezem a verőfényes napsütésben is levegőálló bomberdzsekiben izzadó biztonsági őrt, hogy mi a történés. Azt mondja, reklámfilmet forgatnak. És tényleg, a Tutajba benézve egy platón valami oldtimerben ül két ember. Biztos egy ezeregyedik joghurtreklám önfeled mosolygását veszik épp kamerahegyre.

Jó is, hogy legalább történik valami. És nem az ennek a postnak a vége, hogy hazafelé menet majdnem átkerekeztem a bágyadtan kószáló galambokon.