friss a hírbehozó blogon

  • Hibás feed URL.



Az én Index sztorim

2009.05.18. 08:30 hírbehozó

Most, hogy 10 éves az Index, nyilván minden olyan ember, aki valaha dolgozott ott, kicsit belebonyolódik a nosztalgia sikamlós-bágyatag érzületébe. Merengés van a múlton. A hogyvoltokon. Meg, hogy hogyan történt minden úgy, hogy végül mégsem maradt örök szerelem az Index.

Az én Index-sztorim 2006-ban kezdődött. Akkoriban a Ringier Online-nál dolgoztam, és emellett - hogy úgy mondjam, szabadidőm hasznosnak vélt kitöltése okán - gyakorló blogger is voltam. Főleg ezt a blogot írtam, igaz, még a freeblogon.

Igyekeztem szigorú zárójelek közt tartani IRL énemet, úgyhogy az út az egymásratalálásig viszonylag hosszadalmas, ám annál kalandszerűbb volt. (Elsőként amúgy az Urbanlegends.hu szerzőgárdája nyomozta le kilétemet. De asszem az még 2005-ben volt. Vagy még korábban. És egy tök másik történet.)

Akkorian a magyar blogoszféra még meglehetősen pici és átlátható volt. 10-20 magyar blogot olvasott mindenki. Az egész egy nyilvánosan zajló kiscsoportos foglalkozásra hasonlított. Még akkor is, ha nem mindenki tudta mindenkiről, hogy valójában kicsoda.

Szóval az volt, hogy egyszercsak csörrent a telefonom, Uj Péter volt a vonal túlvégén, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ott dolgozni, az Indexben. Bementem, beszélgettünk, és számomra úgy tűnt, hogy egy olyan lehetőség előtt állok, ami idehaza, az online szakmában is kuriozitás. Nem is nagyon haboztam. Bár azt hozzá kell tenni, hogy akkoriban épp kezdett szakmailag és anyagilag is minden egész jól alakulni. Végül a kevesebb pénzt, ám a jóval nagyobb kalandot, vagyis az Indexet választottam. És már akkor is tudtam, hogy ez a jó választás. Nem is bántam meg sohasem.

Még a Klapka utcában volt az Index. Tech újságíróként ültem be a túlzsúfolt,  hangulatában inkább egy nagy, pizzászagú lan-partyra hasonlító szerkesztőségbe.

Érkezésem eredeti célja persze az volt, hogy az Indexet valahogy emeljük meg egy emelettel. A szerkesztőségi tartalom mellett legyen valami új, erős pakk, ami érdekes, és a 2006-ban trendnek látszó webes szolgáltatásokat involválja. Ez lett a későbbi Inda projekt. Aminek akkor még neve sem volt.

Blumival és Eszpee-vel hárman próbáltuk összegereblyézni azokat az induló ötleteket, amik mentén egy általunk sikeresnek vélt közösségi teret tudunk kialakítani az Index körüli weben. Kezdődött minden azzal, hogy Blumiék eladták a Blog.hu-t az Indexnek. Ez volt az az alap, amire lehetett - mint később kiderült, joggal - építeni. Eztán az SSO, meglévő szolgáltatások összeboronálása, újak tervezése, etc, etc...

Minden projektben benne volt a siker és a bukás is. Mégis, az, hogy szabadon, kötetlenül, tényleg a legjobb megoldások közt matatva lehetett elképzelni egy majdani szép és nagy webszolgáltatás-egyveleget, szakmailag hatalmas kihívást és rengeteg kreatív munkát jelentett. Pontosan az a munka volt, ami passzolt nekem. Még ha sokszor persze döcögős is volt, nagyszerűnek és lelkesítőnek hatottak azok az évek.

Az indás projektek mellett később jöttek az Index egyéb projektjeinek kiagyalásában, kidolgozásában, megvalósításában való részvállalás. Akkoriban (azaz pár éve) a magyar web, és benne az Index egy nagyon inspiráló és lehetőségekkel teli közegnek látszott. Az is volt. Így, visszatekintve teljesen egyértelmű, hogy nagyon fontos éveket éltünk akkor a magyar online piacon.

Aztán pár évvel később úgy alakult, hogy jobbnak láttam továbbállni. Sok - nem is feltétlenül szakmai - szempont jött a képbe, és hiába szórtam a kétforintosokat a gépbe, mindig ugyanazt dobta: fel kell állni, tovább kell lépni, menni kell. Még akkor is, ha...

Több mint fél évbe telt, mire sikerült érzelmileg is szakítani az Indexszel, és valóban tisztán, a korábbi (szakmai és érzelmi) elkötelezettségtől megszabadultan kezdeni egy új életet, egy új munkahelyen. De ez is egy másik történet.

Minden nehézségével, terheltségével együtt nagyon termékeny és inspiráló évek voltak. Olyan évek, amik valószínűleg már nem jönnek vissza az életemben. Vagy mindenesetre nem úgy.

Ez a 10 év nekem persze nagyobbrészt olvasóként van meg. Plusz ugye ez a 3 év nagyon aktív indexes év. És bármilyen emlékköteget is rántok le a polcról, mindig arra jutok, hogy az Index egyedi és kivételes jelenség. Nem csak idehaza, hanem úgy általában is, ha szétnézünk a világban. És ebben egyszerűen jó volt részt venni. Olvasóként és munkatársként is.

Nem tudom, hogy ez mennyire köszönhető a kezdeti nyírői filozófiának, vagy Uj Péternek. Érzésre: nagyrészt nekik köszönhető. Meg az évek során köréjük szerveződő társaságnak.

Én személy szerint talán Etelének köszönhetek a legtöbbet, UP és a közvetlen munkatársaim mellett. Szakmailag plusz még a tmk-nak (Index dev) és Kevének (Inda dizájn) is. Meg persze mindenki másnak, akivel a szerkesztőségben vagy azon kívül jó volt és jó is maradt a szakmai és személyes kapcsolatom. Függetlenül attól, hogy épp hogyan alakult az életünk.

Ja, persze, mindenki öregszik. Meg lehetne most belekezdeni abba, hogy "már az Index sem a régi". Ja, persze, mint ahogy semmi sem. De azért az Index sztori akkor is nagyon fontos dolog. És most itt tetszőleges bullshiteléssel lehetne még patetikusabbá tenni ezt a bejegyzést. Ezt a bejegyzést, ami igazából csak nekem fontos. Hogy le legyen írva valami abból, ami történt, és megéltem, és fontos.

És boldog szülinapot, Index. Legalább még 10 ilyen évet. Jó lesz.


9 komment Címkék: index

Ezt a művet Creative Commons 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé. Hivatkozz! Ne add el! Így add tovább!
Creative Commons License