Bajnai Zsolt a
Narancsban publikált egy veretes írást az újságírótársadalom sanyarú
sorsáról. Szerinte a társadalom előítéletes: azt gondolja, hogy az
újságírók jól keresnek, közben nem értenek semmihez, stb. A másik
oldalról pedig megtudhatjuk, hogy az újságíró kényszervállalkozó, korán
hal, stb. Nyilván ezekben az állításokban van valami igazság, de azért korántsem lehet általánosságokban kijelenteni ilyeneket. Az újságírótársadalomnak se nem jobb, se nem rosszabb a helyzete, mint az egyéb "értelmiségi" csoportoknak. Csupán egy kicsit más. Sokmindenről tehetnek maguk az újságírók (pl. azok, akik még tébét sem fizetnek maguk után), és sok minden sajátosság, amin nem nagyon lehet változtatni. Például az állandó stresszen, a rendszertelen életet jelentő hajnali és éjszakai ügyeleteken, a hét végi munkán.
Uj Péter is meg vagyon említve, mint aki fellázadt a MÚOSZ arroganciája ellen. Ja, merthogy nem mondtuk, de Bajnai büszke MÚOSZ-tag, és igyekszik is publiját afelé vinni, hogy a szakszervezetre azért szükség lenne, csakhát ma a médiában sok olyan ember dolgozik, aki nem való oda. (Majd Bajnai nyilván megmondja, ki a jó újságíró. Bekaphatod.) És a fiatalok meg valamiért nem akaródznak belépni Eötvös Pál baráti körébe.
Azon nyöszörög, hogy túl sok kommunikáció szakon végzett ember van. Azt azonban már elfelejti, hogy ezen emberek többsége soha nem is akart újságíróként elhelyezkedni. A fiatal újságírók pedig nem azért nem lépnek be a MÚOSZ-ba, mert nem teljesíti ez a szervezet az alapvető érdekvédelmet. Hanem elsősorban azért, mert poszkommunista mutyinak, az előző rendszerben nevelkedett újságírók elfekvőjének gondolják a MÚOSZ-t. Nyilván borzasztó nagyot tévednek.
Hogy az Etikai Bizottság bugyuta és felháborító állásfoglalásait ne is említsük. Szakszervezetre persze szükség lenne, amellett, hogy a MÚOSZ-t már régen fel kellett volna oszlatni. Nyilván egy olyan érdekvédelemre szükség van, mely a lehető legkörültekintőbben ügyel a függetlenségre, és pragmatikus elvek mentén képviseli az újságírók alapvető érdekeit. (Az etikai bizottságosdit tiltsák be!) A MÚOSZ politikai szervezet - így gondolnak rá sokan. Soha nem lesz vonzó a fiatal újságírók szemében.
És arról is le kellene szokni, hogy újságíró és újságíró közt különbséget tegyünk. Ebben egyébként mindigis nagy volt a MÚOSZ: az "elit újságírók" és a "söpredék", a "betolakodók" megkülönböztetésében. (Eötvös Pál szerint például az online újságok funkcionális anaflabétáknak vannak.) Semmi joga célozgatni ilyenekre, és semmi joga beleugatni a szerkesztőségek életébe, és úgy csinálni, mintha ő képviselné Magyarországon az újságírókat.
UP-nak és a többi lázadónak mélységesen igaza van akkor, amikor kikérték maguknak, hogy a MÚOSZ ebben a szerepben tetszelegjen. Szánalmas bohócszervezet. Visszatérve az újságírókra: a helyzet nem egyértelmű. Vannak akik jól élnek munkáikból, vannak akik nem. Újságírónak lenni nem élethosszig tartó elfoglaltság. Hogy az újságírók vállalkozók, ez legalább annyi negatívummal jár, mint pozitívummal. Vannak újságírók, akik semmihez sem értenek, és vannak olyanok, akik szaktekintélyek. Ez a "szakma" (hülye szó ez ebben a témában) sokkal differenciáltabb, mint sok másik. Nincs katasztrófahelyzet, és változni meg fognak a dolgok. A MÚOSZ nélkül. Viszlát.
