Ismertetnék röviden egy olyan városi legendát, melynek megfejtését csak az ismerheti, aki olvassa:
"Bárhogy is keverjük össze egy szó betűit, ha nem adunk hozzá és nem veszünk el belőle betűt, és ha a szó első és utolsó betűjét a helyén hagyjuk, azt minden esetben meg fogjuk érteni, vagyis el tudjuk olvasni." Sőt, még azt is hozzá lehet tenni, hogy nem sokkal hosszabb idő alatt, mintha a szavak betűi a helyükön lennének.


Tegyünk egy próbát:

Msot éeppn azt aorkam bzoeítbinyani ezezl a mnotdatal, hgoy meg leeht érntei, és ez slerüikt is akokr, ha te, keevds osvlaó mettetegérd ezt a mooatndt.

Persze tovább lehet menni ezen a szálon, és meg lehet próbálkozni azzal is, hogy a szavak első és utolsó betűit is bevonjuk a keverésbe. Íme egy példa:

Az nökeli hitalva szdaier lemknyözée sznteri Bshu nnyei ktségöetélvsi péztn nkáív kniér a vétörnyhásoólzt a rszőöká stttoaúj tletkerüe msegegreséíté, az ott lyletofottat imeésnt munkatokál költgeisekén feédseerzé.

Mindenki döntse el maga, hogy igaz-e a hipotézis, avagy kamu az egész.

Angolul tudók is tesztelhetik magukat, illetve a legendát:

The picole say tehy are instivegtiang 109 ppolee in Sirltzeanwd as prat of a wodilrdwe oatriopen tgargietng clihd poponragrhy on the iernentt.

Egy lájtosabb verziója ennek a legendának, hogy csak a szótagokat keverjük. Természetesen ez jóval hihetőbb, hiszen a nyelvekben, így pl. a magyarban vagy az angolban nagyon sok az egy-két szótagból álló szó, amit nem olyan nehéz dekódolni a csodálatosan hétköznapi elménknek.