Az internet mint vészterhes mumus

Az őstévétől a blogveszélyig. Sokat olvasni, elsősorban nyomtatott hazai lapokban arról, hogy az internet mennyire vergődik, és hogy ott csak gyorsan fogyasztható híreket kapunk, és az igazi olvasnivalók persze a komoly nyomtatott lapokban vannak. Fikáznak, na. A print média ezen védekezése egyre kevésbé tartható. A helyzet egy kicsit olyan, mint amikor a háború utáni világban a tévéről mondtak hasonló rosszakat - élharcosként megintcsak a nyomtatott lapok.

Persze, ahogyan korábban a rádió vagy a televízió, úgy a közelmúltban az internet is azért tudott elterjedni a világon, mert valós fogyasztói igényeket elégített ki. Ma már pontosabban látható, hogy ennek döntő szerepe van abban, hogy egy médium sikeres legyen ebben a világban. Ha az emberek szeretik és használják is az internetet, akkor az internetre szüksége van ennek a civilizációnak.

Visszatérve az elején megfogalmazott vádra, márminthogy a világhálón csak gyorsan fogyasztható, ellenőrizetlen tartalmak keringenek, és a tuti pedig  a kinyomtatott lapokban van. Kis adalkékként legyen elegendő annyi, hogy a mai print lapok szerkesztőségei is majdnem kizárólag internetes híroszolgáltatásokból tájékozódnak (plusz a tévé és a rádió), és nagyszabású, komoly cikkeiket is az internet segítségével ellenőrzik. Akkor mire a nagy utálat?

Ma már egy újságíró alig emlékszik arra a világra, mikor a híreket máshogyan szerezték be. És hogy az internet kevésbé hiteles hírforrás lenne, mint  a print lapok? Aki már bolyongott az interneten, az tudja, hogy egy hír igaz vagy hamis voltának ellenőrzéséhez nem kell egy újságírót segítségül hívni. Mi magunk is utána tudunk járni, és mi magunk is el tudjuk dönteni, mi igaz s mi nem.

Nos, mielőtt további unalmas érveket hoznánk fel amellett, hogy az internet sokkal több előnnyel rendelkezik, mint egy pártíz oldalas napilap, mely Magyarországon jobbára hírügynökségi jelentések újrafelöklendezéséből, illetve sajtótájékoztatók lenyomataiból áll, think again.

Az internet gyorsaságával, és szinte korlátlan tartalmával lopta be magát az emberek szívébe. A szolgáltatásokról nem beszélve. Hiszen az internet nem csak hírforrás, de vásárlási terep, játéklehetőség, stb.  Ahogy a tévékkel és a rádióval is meg kellett barátkoznia, az egyre avittabbnak tűnő nyomtatott újságoknak, úgy az internet térhódításával szinte értelmetlenné vált olyan napilapokat vásárolni, melyek tegnapi híreket rágnak újra, ráadásul abban az ellenőrzött formában, amit  a politikusok sajtótájékoztatói, valamint a vezető hírügynökségek kiszabnak számukra.

Magyarországon pedig az internetes lapok közel olyan színvonalú, azonnali tartalomszolgáltatást nyújtanak.
Time has come. Deal with it.

A fejlett világban folyamatosan csökken az eladott print lapok száma. A 2004-ben tartott 57-ik Újságíró Világkongresszuson is (!) megállapították, hogy a világ országainak töredékében emelkedik az eladott példányszám. Hogy hol emelkedik? Hát az olyan fejlődő (értsd: szegény) országokban mint például Kína.

A világ legnépesebb országában is mindössze 85 millió újságot adnak el naponta, ami az 1,3 milliárdos ország lakosságához viszonyítva elég gyík eredmény. Európában elsősorban a fejlett országokban csökken nagy mértékben a nyomtatott újságok eladása, így Írországban vagy a briteknél. De, hogy egy szegényebb országot vegyünk, Portugáliában is 4 százalékos az éves visszaesés.

"Another possible contributor to the dumbing-down of newspapers is the growing proliferation of blogs…Economist Tyler Cowen at the MarginalRevolution.com blog predicts that, ‘mainstream newspapers will become less intellectual in their coverage, while (and because) niche options expand dramatically.’” Fool.com

Ja, és kedves bloggerek, netezők: a vezető hírforrások mamár a blogokból lopkodják össze veretes cikkeik ötletét, témáját. Az alábbiakban egy háttérinformációkal terhes cikket olvashattok angolul arról, hogy fújj a bloggerek, szegény médiamágnások, meg hogy a szemét médiamunkások blogokban írják le azt, amit szereksztőik, főnökeik a drága papírra nem engednek kinyomtatni: klikk ide.