Újabb újságírót basztak ki az állásából. Na miért? Mert álnéven írott blogjában olyanokra vetemedett, mint például hogy: igazán utálom a munkahelyemet. Meg megírta, hogy csokikát és lufikát osztogat a cég a szipmlán a munkájukat végző alkalmazottaknak, azért hogy érezd, milyen fasza gyerek vagy, hogy erősítsék a céges bandaszellemet.
A nagy vicc az egészben, hogy a csajszi egyetlen kollégáját sem mártogatta blogjában, csak elmondta a véleményét, ám a postolást követő napon már ki is rúgták a Herald Sun-tól. Egy kicsit vicc ez, főleg annak tükrében, hogy egyes becslések szerint a tengerentúlon immáron 8 millió blog kering az áramkörökben.
A Pew szakmegmondóembere szerint meg ez az egész hajcihő a bloggoló alkalmazottak körül azért van, mert a cégek nem olyan képet akarnak mutatni magukról a társadalom felé, mint amilyet a csacsogó bloggermunkatársak megalkotnak. No hiszen, a blog éppen erre is való, nem? Írni olyat, amiért face-to-face a főnök vagy a dédmama megorrolna. Nem mintha ők nem blogolnának.Mondjuk annak nem sikerült nyomára bukkannom, hogy a csajt hogy találta meg a cége. Sejtésem szerint egyértelműen utalhatott önmagára a blogban, avagy a szerencsétlenje kiírta a valós nevét.
A Yahoo arról is ír a hír kapcsán, hogy a cégeknél éppen úgy nincsenek lefektetve a bloggal kapcsolatos irányelvek, mint ahogyan 10 éve az e-mailek vonatkozásában sem volt ilyen a vállalatoknál. Az USA-ban azért paráztatnak a munkaadók: egy csomó egyszerűen megmondja, hogy nem érdekli, hogy névtelenül bloggolsz, ne bloggolj, mert kirúglak. Húha, asszem megvan a legújabb IT-mumus.
Aki szeretné nálam jobban megérteni a történést, keresse fel a Wpost czikecskéjét: Free Expression Can Be Costly When Bloggers Bad-Mouth Jobs. (Költséges lehet a szabad véleménynyilvánítás ha a bloggerek sározzák a munkahelyüket.)
Ez meg itten egy másik jajveszékelés arról, hogy a blogokban vannak ám hazugságok is, és persze a hírügynökségek meg ellenőrzött információkat közölnek, úgyhogy megintcsak: fújj, bloggerek!
Azért azt jegyezzük meg, hogy nem csak a blogokban olvashatunk valótlanságokat. Az meg hogy a média fősodra többnyire és jobbára a szerelmetes hírügynökségek híreit öklendezi vissza, nem biztos, hogy mindenkinek kielégítő. Az az igazság, ami eléggé jól konfirmált ahhoz, hogy elfogadhassuk. Nincsenek kitűntetett hírforrások, nincs centrum, csak periféria van. Kellemes hóeltakarítást.
