Néhány szóban az "évértékelésekről". Gyurcsány beszédének lényege az volt, hogy őszintén kell beszélni, főként azzal a populizmussal szemben, mely egyszerre akarja csökkenteni az adókat és növeli az állami kiadásokat. Reméljük így is lesz, csak beszéde második felében ne kezdett el volna megint ígérgetni.
Azért a higgadt, kimért, merengő miniszterelnöki beszéd lényege mégis az volt - ezért beszélt távlati tervekben -, hogy legyen vége az önámításnak: bárki kerül hatalomra, a gazdaságot nem lehet ide-oda rángatni. Készüljünk még négy év kormányzásra, és ha az emberek megértik, hogy csak így - vagyis több cikluson keresztül - lehet elérni a kitűzött célokat, valamint ha az emberek megtanulják, hogy az államtól nem várhatnak túl nagy segítséget, akkor elérhető a cél: a jóléti, versenyképes Magyarország. "El kell fogadni, hogy versengő világban élünk, ahol a siker kulcsa a tudás, a kultúra és a teljesítmény."
Orbán viszont a nép főmérnőke szerepből áttáncolt a nép pszichológusa szerepbe. Az emberek gondjait igyekezett úgy beállítani, mintha azok a szoci kormányzás alatt keletkeztek volna, és nyilván erre csak egy új Fidesz-kormány tud megfelelő megoldásokat kínálni. A kormányt hazugságokkal vádolta, és az adócsökkentés mellett bővülő kiadásokat sejtetett. Hozta a szokásos adomáit, és megpróbálta elhitetni a néppel, hogy valóban beszélőviszonyban van velük. "Mindenkihez el fogunk jutni."
Ha Gyurcsány képes lesz megérteni a választók többségével, hogy a "nem lesz gázáremelés", "mindenkinek kétszeresére emelejük a fizetését" szintű szlogenek egyértelműen hazugságok, mert a világ nem így működik, az állam és ezen keresztül az állampolgárok ezzel finoman szólva nem járnak jól, akkor van esélye arra, hogy az emberek az ígéretek és az elérhetetlen vágyak helyett végre a reális előnyök, reális helyzetértékelés mentén szavaznak majd. Ennek az esélye csekély.
Ha azonban Orbán lesz a sikeresebb, akkor ez egyet jelent azzal, hogy az emberek változatlanul az államtól várják a jólétet, és nyilván csalódottan fogják konstatálni, hogy a leendő Orbán-kormány éppúgy nem fogja csökkenteni az adókat, vagy ha mégis, akkor meg kevesebb fog jutni az állampolgároknak. A Fidesz esetében még egy érdekesség merül fel: mi van a masszív radikális jobboldali táborral. Merthogy ezt a Kádár-ízű beszédet ők ugyan nem eszik meg. Kérdés, hogy ezzel együtt támogatják-e majdan a Fideszt vagy visszatérnek az ő elképzeléseiket, érzelmeiket valló és felvállaló radikális kispártokhoz.
