Egy amerikai blogger
azon értekezik, hogy mi a különbség a magyar és az amerikai
unitarianizmus között. Még végig sem értem a bejegyzésen és már azon
gondolkodtam, hogy mennyire keveset tudok erről a vallásról. Pedig.
Pedig, ha valami igazán magyar a kereszténységben akkor az éppen ez a fajtája a reformációnak. És valljuk meg, más is, mint a többi keresztény felekezet. Szabad gondolkodásában, a toleranciába a racionalizmusba és a humanizmusba vetett feltétlen hitében. Vessük csak össze bátran a korabeli katolicizmussal. Ne feledjük, gondolatban a 16. századi Erdélyben járunk.
Az unitáriusok így mutatják be a vallás első nagy alakját, Dávid Ferencet: "Elégtelennek érzi a kereszténység megújítását, és radikális lépést tesz: az őskeresztényen túl a tiszta jézusi kereszténységet kívánja helyreállítani. Elutasít minden olyan dogmát, tanítást, hagyományt, amelyet Jézus nem tanított (Szentháromság, csodálatos szűzi születés, Jézus istensége, az ingyen kegyelem tana, eredend bűn stb.), és a lelkiismeret- és vallásszabadsági törvény meghirdetésével életre hívja az unitárius vallást, egyházat."
Anélkül, hogy részletesebben belemennék az unitárius teológiába, nézzük, vajon e vallás képviselői mit gondolnak arról, hogy bűnben fogant-e az ember: "Ellenkezőleg, minden gyermek tisztának, jóra való képességgel születik."
A magyarok mellett csak a britek és az amerikaiak voltak fogékonyak erre a vallásra. Komolyabban beleolvasva az unitárius katekizmusba, engem jobban meggyőzött, mint sok más keresztény felekezet - még akkor is, ha a vallástalanság óceánjáról nézem az egészet.
