Ismét
felröppentek a hírek arról, hogy az újgenerációs dvd-fejlesztők
kibékülnek egymással, így nem kell izgulni többé a jövő miatt. Lesz
nekünk szép, új kékfény-technológiás lemezünk otthon. A jelenlegi dvd-k
meg mehetnek a múzeumokba, mint anno a vhs vagy a betamax, illetőleg
egy másik fronton: a magnószalag. A helyzet persze ennél sokkalta életszerűbb. A nagy összeborulás valószínűleg elmarad. A kis halnak, vagyis a Toshiba vezette hd-dvd-csoportnak nehéz hónapjai, évei következnek, ugyanis a nagy rivális, a Sony-vezette bluray-csoport nemcsak erősebb, de piacilag is biztosabb lábakon áll. Az érdekérvényesítés meg ugye ennek eredője.
A hírek arról szólnak, hogy a nagy dvd-háború úgy fog véget érni, hogy a riválisok megállapodnak bizonyos sztenderdekben, oszt jóvan. De hogy nézne ki mindez a piacon? Úgy, hogy lesz egy filmnek kb. 2-4 féle dvd-formátuma, és azok közül választhatunk. Lesz a hagyományos dvd, ami olcsó, és lesz mondjuk a blu-ray, ami meg drága, viszont 102 centis tévén is nyújtja a kiváló minőséget, és hozzá a profibb hangot. És lesz ugyanilyen jó hd-dvd, meg egyéb.
A dvd-háború ideális esetben tehát úgy ér véget, hogy árfekvésében és minőségében különböző formátumok közül válogathatunk majd, és a piac - illetve a fogyasztó - meg majd úgyis kiszortírozza azokat a technológiákat, amik nem piacképesek. Nagy okosság, de mit tegyünk, ilyen axiomatikus a világ. Vesszük majd a kékfényes dvd-lejátszót meg lemezeket, a már meglévő vörösfényes lejátszó és dvd-kollekció mellé. És a vörösfényes dvd szépen lassan kikopik a boltokból, mint anno a betamax vagy a vhs vagy a magnószalag.
Rosszabb esetben a nagyok összeborulnak majd a színfalak mögött, és piacra kényszerítenek egy közös formátumot. Ennek esélye minimális. A fogyasztó - és pénztárcája - meg tuti rosszul jár. Tekinteteteket a filmforgalmazókra vessétek.
