
A tematikus lap májusi száma a médiában is tapasztalható gender-problémával foglalkozik, de persze nem csak ezzel. Kezdésnek mindjárt egy hiánypótló interjú Till Atillával, aki az underground szcénából került be a médiamegasztárok világába. Korábban velem együtt sokan gondolták azt, hogy mindez lehetetlen. Szerinte a fals kategorizálás eredménye mindez, meg hogy ugyan mit jelent ma az, hogy underground? Szerinte kevés a kísérletező műsor a tévében, a botrányok valójában nem botrányok, miként a szórakoztató műsorok sem nagyon nevettetnek.
Fáy Miklós ír a Gangról, pontosabban arról, hogy a szép rgb-lányok és az okos megmondóférfiak leosztás miért nem fordult át sztereotip gender-felfogásba. Pedig a kritika szerint igen. Aztán a Velvet rovatvezetője ír arról, hogy miért, hogyan és miként működnek az Index nőrovatában a dolgok. Hogyan próbálják meg két lépés távolságra tartani maguktól a bulvárosodást, és hogy miként integrálták a blogszféra újításait, felfogását. Szintén első kézből kapjuk az infót a Tűsarok történetéről, hitvallásáról a szerkesztő, Sisso tolmácsolásában. Majd egy igen érdekes globális felmérés: a téma a nők és férfiak megjelenése a médiában. Dióhéjban: a Magyarországon is többségben lévő nők messze alulreprezentáltak. A médiafőszerep 90 százalékban a férfié. Ez az arány pedig nemzetközi viszonylatban is szánalmas.