
Az ötlet értelme tehát az volt, hogy a torontói városháza előtt minden évben felállított fát mindenki magáénak érezhesse. S mivel egy normálisan működő demokráciában a köz- és nagypolitika - így a városvezetés is - minden esetben szekuláris, világi, ezért érthető, hogy felmerült: az inkább a keresztényeknek kedves "karácsonyfa" helyett, legyen az összes torontóinak megfelelő "ünnepi fa" elnevezés.
Tiltakozóhullám kísérte a kezdeményezést. A frotnvonalak nem voltak egységesek. A keresztények elsősorban történeti okokra hivatkoztak: Torontót európai bevándorlók, pontosabban lojalitsák alapították, akik keresztények voltak, így a kereszténység elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Ennek szimbóluma, hogy karácsonyfát mondunk arra a feldíszített fára, ott, a városháza előtt.
Ilyen alapon persze az amerikai őslakosok is jelentkezhetnének: az európaiak által kezdetben Yorknak nevezett Toronto területén ugyanis legelébb ők voltak jelen. Az ő szemponjukból pedig történetileg nincs sok különbség európai vagy ázsiai bevándorló között.
Más megvilágításba helyezi a vitát, hogy egyes magyarázatok szerint a faállítás nem is keresztény eredetű szokás. A faállítás ókori szimbólum az évnek ebben a szakaszában: az új életet hivatott jelezni az örökzöld növény bálványozása. Később, a középkorban sem egységes a történet. Vannak, akik helyi európai szokásokból vezetik le a faállítást, a keresztény értelmezésben azonban Luther az első faállító. Ebben a felfogásban éppen Jézus születését ünnepelnénk a faállítással.
Bárhogyan is van, az ünnepi fa kontra karácsonyfa nem történeti, racionális polémiát jelent, hanem egy erősen fragmentált közösség identitáskeresésének, identitásváltozásának jele. Legutóbb Boston kapcsolódott be az indentitáskeresésbe...
(Közben az idei torontói Fények kavalkádja című rendezvény hivatalos közleménye ismét így emlegeti a város büszkeségét: "a város hivatalos karácsonyfája.")