Egyszer és mindenkorra számoljunk fel azzal a téveszmével, miszerint egy bizonyos kor felett már nem érdekli az embereket sem a web, sem a mobil, és semmi új technológia. Ez többnyire egy önbeteljesítő vélemény, mely önmaga eredményezi, hogy az idősebbek elfordulnak a webtől, mert "az a fiatalok terepe." Az én nagymamám például játszva megtanulta használni a mobiltelefont, minden szociológiai ténymegállapítás ellenére. És biztosra veszem, hogy a Flickr, a Skype vagy az ICQ sem jelentene neki problémát.

Egy ismerős szülei pedig kifejezetten rákaptak a netre: elsősorban az online játékokra, kvízre, kártyajátékokra, satöbbi. Chatszobában beszélgetnek gyermekükkel, interneten keresik a receptet, könyveket. Az áltoposz azonban továbbra is tartja magát. Bizonyára ennek köszönhető, hogy hír lett Barbara St. Hilaire történetéből. Először a blogokon terjedt a "hardcore nagyi" története, majd szépen bekerült a hivatalos médiába is.

Legutóbb a CNN hátterezte a sztorit, ami jelzi, hogy az "idősek és a technológia" áltoposz egész általános szinten is tartja magát. A hardcore nagyi története végülis végtelenül egyszerű: Hilaire nyugdíja jelentős részét videójátékokra költi, és naponta irdatlan mennyiséget tölt a játékkonzol előtt. A sztorit annyira felkapta a blogoszféra, majd a hivatalos média, hogy unokája már külön blogon népszerűsíti szupernagyiját.

A nagyiban nincs semmi "szuper" vagy "hardcore". Egyszerűen csak olyan hobbit választott magának, amiről a társadalom - főként fiatalabbik - részének az a meggyőződése, hogy az ő kiváltságuk, az idősebbek maradjanak a rádióhallgatásnál meg az újságolvasásnál. Na persze, még mit nem!