Valami megfoghatatlan tudattalan reklámfüggés következtében jutottunk el a mosóporgyártók honlapjaira. Kattintgattuk az egyik után a másikat. Első előítéletünk az volt, hogy ezek a honlapok nyilván semmire nem jók. Rajtuk van a legújabb fehér por, meg hogy az a tutira legjobb, és annyi. Nagyot kellett csalódnunk saját előítéletképzésünkben. A mosóporhonlapok igenis sokszínűek, informatívak és hasznosak. Persze a mindenkori célcsoport nem mi vagyunk, ahhoz középkorú többgyermekes háziasszonynak kell lenni, de ez most mindegy is.
Már az Omo honlapján feltűnt ez a Dirt is Good-kampány. Néhány másodperc azért eltelt, mire megfejtettük, miért is áll érdekébe egy mosóporcégnek azt sulykolni, hogy a piszok igenis jó dolog. Hát persze azért, mert ha sokat piszkolódnak a kölykök, akkor a mama is rászokik a huszonötkilós kiszerelésre. Persze ne zavartassuk magunkat, érthetjük úgy is a reklámot: a piszok jó dolog, fenébe a mosóporral.
Így nem is lepődtünk nagyon meg rajta, amikor a Persil oldalain is ugyanezzel az egyébként nagyon dizájn ikonnal felturbózott szlogennel futottunk össze. A Dirt is Good hivatalos (persiles) honlapján persze egyből egy klassz kutatásba is belefeledkezhetünk.
Eszerint a csóró brit kölykök pontosan egyharmada azért húzodozik kimenni a rétre és befeküdni a sárba, mert félti a ruháját. Ennél már hihetőbb és érdekesebb adat, hogy a leggyakrabb folt a kölkök ruháján a csokoládé, és csak a második helyezett a ketchup (itthon nyiván a pirosarany). Mindennek tetejébe a drámai végkifejlet: a top tízbe sem sikerült bekerülnie a fűfoltnak.
Na most itt azért álljunk meg egy pillanatra, mert ugye a hazai mosóporreklámok kedvenc témája a füvön hason csúszó fehér kertészgatyás gyerek. És a kedves mama, aki megbocsát, mert a világ szerencsére jó. Na de erről majd holnap...
