Először úgy volt, hogy a webkettőblogra írjuk meg ezt a bejegyzést, ám talán van annyira általános a téma hogy ide is befér.

Mikor Vannevar Bush 1945 júliusában publikálta esszéjét As We May Think címmel - két atombomba-propagálás között -, még egyetlen érdeklődő sem sejthette, hogy próféciát olvas. Bush volt talán az első, aki felvázolta, hogyan fog megváltozni a világ azzal, hogy a különböző információkat hatékonyan tudjuk összekapcsolni, s így a tudások hivatkozhatóvá, gyorsan elérhetővé válnak. Bár ő még egy mikrofilm alapú rendszert képzelt el, melyben egy "nyom" segítségével a kapcsolódó információk összefonódnak. (A memex...)

Bush ebben az esszéjében szinte pontosan jósolta meg az információs kor eljövetelét, és annak meghatározó alapelemeit is leírta. A fenti "nyom"-elméletet például szinte egészében megfeleltethejük az internet hyperlinkjének, és magának a linkelés filozófiájának is. Bár magát a hyperlink, hypertext kifejezéseket valamivel később, a hatvanas években egy Ted Nelson nevű filozófus vezette be, azért mégis Bush azóta valóban próféciává vált esszéjét tarthatjuk kiiindulópontnak.

Az internetet az tartja életben, az teszi használhatóvá, hogy a különböző információk hivatkozhatók, s így összekapcsolhatóak. Minden internetező könnyen megérti, hogy a link segítségével hívhat meg tartalmakat böngészőjében, és hála annak, hogy a címsorban majdnem minden esetben látja is az adott hivatkozás URL-jét, URI-ját, címét, hamar megtanulja, hogy a weben mindenre lehet utalni, mégpedig link segítségével. Az persze nem teljesen igaz, hogy minden hivatkozható a weben, de erről majd később. A tudatos felhasználó tudja, hogy a linkhivatkozás lehet mély és egyszerű is. Ha a CNN egyik cikkével szeretném megismertetni egyik ismerősömet, hivatkozhatok többféleképpen

Tehetem ezt úgy, hogy csak magára a CNN főoldalára hivatkozom (ez az egyszerűbb, hiszen fejből tudja mindenki: www.cnn.com), vagy mélylinkelhetek magára a cikkre, ha pedig még egyszerűbbé akarom tenni ismerősöm életét (meg akarom óvni attól, hogy a hirdetéseket és egyéb, nemkívánt oldalelemeket is be kelljen töltenie), akkor pedig a "nyomtatható verzióra", pontosabban a nyomtatási verzióra mélylinkelek.

Akik ezeket a képességeket elsajátítják, alapvetően az internetes tartalmak összességét már hivatkozható linkekben gondolják el, és ők azok, akik már nem feltétlenül küldenek el egy harminc megás videót e-mailben, hanem csupán a videó linkjét helyezik el a levélben, gyorsabbá és egyszerűbbé téve ezzel az információmegosztást. Igen, elérkeztünk a bűvös szóhoz, mely kitűntetett helyen szerepel a Web 2.0 nem létező kiáltványában.

A webkettő nem létezhetne, ha a tartalommegosztás nem lenne könnyű és egyszerű. Az olyan fontos és népszerű webkettes alkalmazások, mint például a del.icio.us vagy a digg vagy akár a flickr mind csak azért létezhetnek, mert egyáltalán lehetséges a könnyű és hatékony (vagyis pontos) mélylinkelés. Nem véletlen tehát, hogy a mainstream webkettes szolgáltatások mind a linkelésen alapulnak, sőt, mondhatni, a webkettő nem is létezne, ha nem lehetne precízen linkelni. A problémát csak az okozza, hogy a mélylinkelés éppen az újabb fejlesztések miatt egy picit nehézkessé is válik.

Az AJAX például JavaScriptet használ, ami azt is jelenti bizonyos esetekben, hogy egy adott, specifikus tartalomhoz az átlag felhasználó nem találja meg a mélylinket. Ez problémát okozhat (hangsúlyos a feltételes mód!), hiszen a webkettes alkalmazások fejlesztői meg fogják gondolni, hogy használjanak-e egyáltalán JavaScriptet vagy Flasht, hiszen egy webkettes felhasználó alapigénye, hogy mélylikelhessen az adott tartalomra, állapotra.

Ettől érdekes ugyanis egyáltalán egy webkettes alkalmazás, bármilyen júzervezérelt tartalommegosztás. Nos, a GoogleMap esetében láthatjuk, hogy ez a probléma valós, és megoldást kíván. A GoogleMap-en sem tudnánk hivatkozni térképrészletekre, aktuális nézetekre, ha nem helyeztek volna el egy "link to this page" opciót, melynek segítségével generálhatunk magunknak mélylinket az adott térképrészlethez. Ez a megoldás várhatóan el fog terjedni egyéb olyan alkalmazásoknál is ahol a linkelés problematikus.

A webkettes gondolkodásban nem csak az a fontos, hogy pontosan lokalizálható tartalmakat meg tudjunk osztani másokkal, hanem az is, hogy ezek a mélylinkek állandóak legyenek, és itt nem mellékes körülmény a rövidség és a karakterhasználat sem, de ez végülis csak technikai kérdés.

Egyetlen oka van annak, amiért egyáltalán belekezdtünk ennek a bejegyzésnek a megírásába, és ez pedig az, hogy érzékeltessük elképzelésünket: 1945-től napjainkig világos és egyértelmű a web alapfilozófiája, melynek pótolhatatlan alapeleme a (mély)linkelés, és ennek az alapelemnek az egyre tudatosabb és egyre szélesebb körű használata tette lehetővé, hogy ma webkettőről beszélhetünk egyáltalán. Sőt, tovább is mehetnénk, és azt is mondhatnánk, hogy szükségszerű volt a webkettő mint erős program létrejötte, hiszen nem mutatkozott alternatívája az információlokalizálás módjának. Az emberi gondolkodás alapvető igénye, hogy a kollektív és dinamikusan változó tudáshalmazban a magunk kedvére alakíthassuk ki az ösvényeket adott információk, "tartalomállapotok" között.