Talán Bertrand Russell mondja, hogy más emberek titkos erényeiről valahogy nem szoktunk pletykálkodni. Nyilván a pletykálásnak is van lélektana, egyik formáját városi legendák névvel szokás illetni. Az Urbanlegends bloggerével beszélgettünk, aki épp könyvet és új weboldalt farag magának. Ultrahosszú beszélgetés, csak erős idegzetűeknek...

- Megesküdtünk volna, hogy ma már ciki portált készíteni. Te mégis a blogformát cseréled most le portálra...
- ...Egy blogportálra, ha mindenképpen ragaszkodsz a szóhoz. A tartalom továbbra is időrendi sorrendben ömlik az oldalra, megmarad minden hagyományos blogfunkció, csak egy kicsit átláthatóbb lesz azok számára is, akik ma még furcsán néznek az olyan oldalakra, ahol a főldalon váltakozó hosszúság bejegyzések váltogatják egymást.

- Nem arról van szó, hogy így el lehet mismásolni ha nem írsz naponta, valamint "címlapon" lehet tartani kiemelkedőnek hitt anyagokat?
- Értem, mire célzol. Az utóbbi időben valóban jelentősen csökkent az oldalon a bejegyzések száma, de ennek oka volt, mint arra nyilván hamarosan rá is kérdezel. Ellustult bloggertársaim a jövőben heti nyomozást ígérnek, ha ezt teljesetik, visszatérhetünk a 3-4 bejegyzéses hetekre.

 - Rákérdezek...
- Nagyobbrészt egy könyv miatt. Egy legenda-, tévhit- és átverésgyűjtemény miatt. Háromnegyedéves munka - rajtam kívül Dezső András és Pál Attila keze és feje van még benne. Szerencsénkre házon belül működik egy jónevű kiadó (a HVG Könyvek), amely a munka elejétől kezdve segített bennünket. Szinte mindent megkaptunk, amit kértünk: forrásmunkákat, az ország szerintem legjobb borítótervezőjét (nem titok: Kuszkó Rajmundot), és a belső is nagyon ütősre sikeredett. Nem csak jó, szép könyv is lesz :) Kisebbrészt meg a már általad is beharangozott új szájt miatt, amire már csak néhány napot kell várni. De tényleg. Remélem.

- Azt hittem már városi legenda a szájt indulása... Maradjunk a könyvnél: csak az Urbanlegendsen megjelent témák lesznek benne válogatva vagy külön, erre az alkalomra írtatok egyéb legendákról is?
- Főként újak, de a régiek sem úgy, ahogy a szájton. Nem egyes leleplezéseket formálgatunk tovább, hanem - ahol lehet - megpróbájuk a hasonló jelenségeket csokorba gyűjteni, rámutatva a hasonlóságokra, különbségekre, a legendák keletkezésének körülményeire, illetve arra, hogyan formálódtak az idők folyamán. Sok példa, bizonyítékok, cáfolatok, gondolatkísérletek és egy kis elmélet.

- Ezek szerint az elmaradt bejegyzéseket kisebb késéssel, egy könyv formában kapja meg az olvasó. A blogod csak a készülő könyveid piszkozata?
- A blog egy dinamikus és interaktív műfaj, amin ha hibát találok, én vagy egy olvasó, javítom. Szerencsére erre csaknem két év alatt alig volt példa. A könyv ezzel szemben már most egy lezárt tartalom. Innentől kezdve, ha valami feltáratlan maradt, a tévedés bélyege örökre rajtunk marad. Természetesen ez jóval szisztematikusabb és alaposabb munkát igényel. Ilyen értelemben a blogot nevezheted piszkozatnak, ha akarod, de akkor sem lesz más, mint ami eddig is volt: egy tematikus blog. A különbséget inkább ott látom, hogy míg a blog bizonyos esetek megerősítését, cáfolatát hozza, a könyv főként motívumokat, legendacsoportokat elemez.

- Időpontokat tudhatunk? Könyvmegjelenés, portálkilöves?     
- Nagyon szomorú lennék, ha az új oldalt nem tudnám a jövő héten elindítani. A könyv a könyvfesztiválra jön, április közepére. Hivatalos bemutató április 21-én.

- Letudtuk a közszolgálati részt. Még néhany kérdésünk lenne. Az egyik, hogy viszonylag kevés hazai városi legendával foglalkoztok. Kevesebb itt a legenda vagy csak kevesebb a nyoma a világhálón?
- Több munkát igényel. Könnyebb hétköznap már felderített terepen garázdálkodni, mint nekünk vágni az utat. A könyvre több időnk volt, így több hazai sztorival találkozhatnak az olvasók. Utánajártunk többek között a Feró-féle csirkedarálós sztorinak (sikerült eddig feltáratlan szálait is felgöngyölítenünk a történetnek), lesz szó az 56-os totónyertes valódi sorsáról (lásd még Telitalálat című könyv és film), új metrólegendáknak is nyomába eredünk (Kádár-alagút, metrófutás, -szörfölés) és körbeszaglásztuk a Szomorú vasárnap című – öngyilkosok himnuszának nevezett – sláger körüli szóbeszédeket is. Másrészt nem mondanám, hogy éles határ lenne a hazai és nemzetközi legendák között: a motívumok sokszor ismétlődnek. A piacon kuvaszként vett jegesmedvebocs történetét például az Egyesült Államokban is mesélik, csak ott medve helyett patkányt kapnak az óvatlan vásárlók.

- Mitől lesz valami városi legenda? Ha nem tudjuk eldönteni, hogy mese-e egy meghökkentő sztori vagy ha éppenhogy elhisszük a valótlant? Azt is szoktak mondani, hogy a városi legenda az, ami nem valószínű hogy éppen ott es akkor megtörtent, de éppen megtörténhetett volna...
- Amikor egyszer megkérdeztük Sergio Benvenuto legendakutatót erről, elmondta: a városi legendák kifejezés sokaknak ugyan azt sugallja, hogy minden esetben kitaláltak történettel van dolgunk. Ez azonban nem igaz. Noha általában igaz sztoriként mesélik, nem szükséges, hogy a mesélők vagy a hallgatók szó szerint igaznak fogadják el. Megfordítva: ugyanígy akár meg is történhetett, de semmi garancia nincs rá, hogy éppen ismerőseink ismerősével. Ami biztos: a városi legenda valamilyen konklúziókban végződő cselekmény. Szereplői hétköznapi emberek, ismerőseink ismerőseinek ismerősei, a nem olyan régi közelmúltból.

- Hát ebbe rémisztően sokminden belefér, kezdve a költségvetéstől az államháztartási hiányon keresztül a háromfejű sziámiikrekig. Amúgy nyilván ti sem tudtok minden kétséget kizáróan bizonyítani vagy cáfolni városi legendákat. Ez egy "kinek van több és hihetőbbnek tűnő forrása" küzdelem, nem?
- Soha nem akarunk egy legendát minden kétséget kizáróan cáfolni vagy megerősíteni. Nem szeretem az olyan kifejezéseket, mint a „nyilvánvaló”, az „egyértelmű” vagy az „egészen biztosan”. Aki ilyenekkel dobálózik, nincs tisztában a legendák természetével (lásd még ostension). Munkák során inkább megkérdezünk szakértőket, - ha tudunk, többet, és ütköztetjük véleményüket -, megnézzük, mit mond a jelenségről a tudomány, kísérletezünk, gondolatkísérleteket folytatunk, hasonló cselekményű vagy üzenetű példákat keresünk. Így összeáll egy kép, mi ezt leírjuk, de a döntés az olvasóké. Sokszor ér minket olyan vád, hogy nem fogalmazunk egyértelműen. Mert nem akarunk, nem tudunk, nem lehet.