Még a nagy kormányfőjelölti vita után, mikor megkaptuk a Gallup "magáncélú" emailjét arról, hogy ki is nyerte a vitát, hogyan is látták statisztikailag az emberek az egészet, nos azóta a hosszú megdöbbenéseket váltják a csöndes beletörődés pillanatai, hogy aztán megint hosszasan megdöbbenjünk, és beletörődjünk, és...

Mindegy, végülis érdektelen az egész választási izé, mert szavazni szerencsére öt perc alatt is lehet, kivéve ha az egyik helyi delegált nem köt bele abba, hogy miért vagyunk szomorúak vagy vidámak. Szerencsére a blogokon nem lehet kampánycsendet kikövetelni, és ezt szerencsére az MTE is belátja, ugyanakkor a bloggerek most belekóstolhatnak abba, hogy milyen, amikor el kell hallgatnia a sajtónak, hogy "a választó nyugodtan átgondolhassa..."

Szóval lehet most részvételi nemblogolni. Kipróbálni, hogy milyen az, amikor a publicista tollát megfogja az alkotmányos rend és másik kezével mutatóujjilag megálljt parancsol, hogy vasárnap hétig csak semmi választóbefolyásoló határozós szerkezet és pontosvessző.

A kampánycsendben azért mégis van egy jó dolog. Például, hogy a média kénytelen-kelletlen elkezd külpolitikai témákkal foglalkozni, ilyenkor teret adnak a megtűrt témáknak és szerzőiknek. A nagy nap ez, amikor kitárul végre a világ, és provinciális kis hazánk valahogy tényleg a helyére kerül a hatmilliárdos politikai piacon.

(Mi mondjuk egész nap az olasz választási kampányt követtük, mert az sokkal izgalmasabb. Közben meg kijött az új GTalk, úgyhogy mostmár itt is kezdődhet a "kinek van hülyébb avatara" konteszt.)