Valahogy mindig több éves lemaradással sikerül nekünk, itthon felvenni a fonalat. Akinek eddig kétsége lett volna, annak itt van ez a Simó-interjú a Narancsban. Először is szeretnénk köszönetet mondani Simónak, hogy nyitott a webkettőre, de egyébként nem annyira muszáj, mert a weben az innováció és a közösségek köszönik szépen, de elvannak a t-online nélkül is. Aztán meg itt van az interjúban ez a para, hogy akkor most tényleg az lesz, hogy a bloggerek kiváltják az újságírókat? Jujj, hát ez nagyon életszerű felvetés, és természetesen álkérdésekre jó álválaszokat is lehet adni: "A blog egyes vonatkozásaiban messze túl van értékelve. Vele szemben is megjelent az az utopisztikus elvárás, hogy majd megszünteti, érvényteleníti a régit. De az új dolgok nem eltüntetik a régit, hanem átalakítják."
Kifejezetten bloggereknek ajánlott a következő mondat, hogy végre szembesüljenek azzal, hogy egy olyan komoly cégnél - mint amilyen a téonlájn - mit gondolnak róluk: "A blog is körülbelül ilyen, fellazítja a rendet, megkérdőjelez szinte mindent. De ezt iszonyatos áron teszi. Söréttel lő. Száz blog szed szét minden újsághírt egy pillanat alatt, de a százból kilencvenöt matt hülyeségeket ír." És ha már így felvázolta a gonosz, anarchista bloggertársadalom réméképét, meg is nyugtatja a megrémült olvasót: "És az embereknek megmarad az igényük a rendszerezett, rendes, rendezett információra." Kedves Simó, a blog nem lazít fel semmit, mivel az csak egy forma. Az más kérdés, hogy sok blogger viszket az ilyen mondatoktól, és nem is fog ilyen álságos mondatok mellett csak úgy elmenni.
Sajnálatos módon itthon azt láthatjuk, hogy a hagyományos online média éppen olyan rossz reflexeket fejleszt ki magában, mint tette azt anno a print média az online-nal szemben: jönnek ezek a szemét újak, rombolnak, nem látják, mi az érték, de mi szerencsére tudjuk, úgyhogy jöjj olvasó, és ne dőlj be a rosszindulatú "új médiának". Mi vagyunk a hitelesség, mi vagyunk az élet, a komoly hirdető nálunk hirdet, komolyság, szakmaiság, profizmus - aki nem szeret minket, az nem is ember.
Letudhatnánk tehát azzal az egészet, hogy a hivatalos online média pontosan azt a rugalmatlanságot, ellenségeskedést, pfújolást vállalja fel, mint anno a print. És hogy miért teszi ezt? Azárt mert gonosz? Nem, azért mert lusták az emberek, és mert végiggondolni helyzeteket, jelenségeket, majd megpróbálni felvenni az ütemet az aktuális környezettel nagyon fárasztó, sok munkát igényel. Akkor inkább pusztuljanak a blogok, és mindenki olvassa az online-ra másolt MTI-híreket. Merthogy ahhoz vagyunk szoktatva, azt szeretik, amikor önfeledten kattintgatunk az értelmetlen híreken, a felöklendezett sajtóanyagokon, a hírügynökségi jelentéseken, a patikamérlegen egyensúlyozgatott információmorzsákon, irodalmi magyarul írt, senkit nem érdeklő fontoskodásokon, és közben fogyasztunk, fogyasztunk, fogyasztunk.
Kell magyarázni, miért erősödött meg a blogoszféra?
[update] Jonathan Weber, a veteran newspaper man who has written and edited for The Los Angeles Times, among many other outlets, went “back west” to Missoula, Montana, in 2002. There, he took up teaching at the University of Montana’s journalism school, settled down, got hitched, and started NewWest.net.
"MICHAEL MATTIS: We’ve talked before about how your Web-based form of community journalism mixes traditional reporting with blogging techniques. How do you come up with this?
JONATHAN WEBER: I’ve felt for a long time that newspaper journalism in this country has gotten trapped by its own formulas and conventions. Instead of just telling the story, writers have to use all sorts of obfuscatory phrasings and contrived “he said, she said” Quotes and such to adhere to some unachievable standard of “objectivity.” The big stylistic contribution of blogs has been to cut through this and write in a direct, straightforward way and invite the readers into the conversation." (forrás)
