Ígértünk már jó régen egy - uupsz eljött ennek is az ideje - egy könyvajánlót, a nemsokára megjelenő Urbanlegends-könyvről. Nos, túl sok időnk nem volt az utóbbi időben - mármint olyan szabadidő, amikor az embernek nincs jobb dolga, mint könyvet bogarászni. Ezért hát nézzünk egy-két "első ránézésre"-dolgot. Kezdjük a formátummal.

Egyszerűen nehéz megszokni ezt a "majdnem olyan széles, mint amilyen hosszú" könyvalakot. Kosarasok nyilván könnyen forgatják majd ujjaik között, de egy átlagos kézfejjel és ujjakkal rendelkező embernek kényelmetlen öt perc után a kezében tartani a Legendavadászatot. Mondjuk kicsit segít, hogy paperback kiadványról van szó, így hajlítgathatjuk kedvünkre.

Mivel mi olyan olvasók vagyunk, akik automatikusan hátra lapoznak, első könnycseppeinket az utolsó lapokon található miniszótár miatt hullattuk. Itt például elmagyarázzák a kedves olvasónak, hogy mi az a városi legenda. Bár mondjuk aki ezt a könyvet megveszi, az nyilván tisztában van ezekkel a fogalmakkal valamennyire. Bár ez mondjuk már nevetséges:

"Vicc (joke) - A vicc rövid, humoros népmese, általában csak egyetlen egyedülálló epizódot tartalmaz és csattanóval fejeződik be. A gyakorlatban előfordul, hogy humoros városi legendák viccként terjednek (...)". Nehéz megszólalni ilyen mondatok után. Írhatnánk most nagyon csúnya dolgokat, de inkább hagyjuk. Önmagáért beszél ez az erőlködés, és hát a megfogalmazás módja is.

A Legendavadászatban egyébként témák szerint válogatták a vicces városi legendákat: Árulkodó szóbeszédek (!!!), Tévhitek, Hogyan nyúljon a történelmi legendákhoz? (!!!), Átverések, Félreértett jelek (!!!). A három felkiáltójellel jelölt fejezetcímeket cikinek éreztük, amellett, hogy tökéletesen indokolatlan is. Na jó, de mi van a könyvben. Sok olyan legendával találkoztunk, amit itt-ott olvastunk már. Így például a Szomorú vasárnap-sztori, amit anno a Narancs szépen meghátterezett. Itt van az 56-os totónyertes (mondjuk ezt az ügyet sikeresen felgöngyölítik a legendavadászok), meg hogy él-e Andy Kaufman, illetve a kihagyhatatlan spermás girosz sztori.

A könyv nyelvezete elég változó. Egyszer szinte már közvetlen, blogos stílusban beszélnek hozzánk, aztán meg átváltanak tipikusan printújságos száraz, szikkadt stílusra. Néha alaposabb, néha felületesebb magyarázatokat, leírásokat kapunk. Nyilván azoknak fog nagyon tetszeni, akik eddig nem nagyon követték a városi legendákat. Kiváló olvasmány vécére: nem kell sorrendben haladni, csak felcsapjuk, elolvasunk egy legendát, és visszatesszük a kispolcra. A kifacsart "szórakoztató irodalom" kifejezés végre elnyeri méltó jelentését. Merthogy azért ez mégiscsak egy érdekes könyv, és abból a fajtából való, amit biztosan végigolvas mindenki, aki a kezébe veszi. Távol áll tőlünk a szemérmes szentimentalizmus, de két Havas-könyv és három másik celebönéletrajz között végre valami nem totálisan ciki is kikerül a könyvesboltokba. Ha kiteszik.