A kávékultúra, ezen belül is a latték engesztelhetetlen hívei vagyunk. A pörkölmény finoman kábító illatai, a kecses csészék és mélabús bögrék belsejét belülről melengető krémes ízesszenciák engesztelhetetlenjei. A mélybarna, sűrű espresso és a légies, gőzölgő tej taója. Mondhatni tehát, egyik gyengénkre tapintott (egyik) kedvenc blogunk, mikor a latteművészet szűk keresztmetszetét villantotta meg néhány nappal ezelőtt.

A tudatlanok szerint a latte egyszerű tejeskávé. De ez körülbelül olyan rémálom, mintha azt mondanánk, hogy a vers valójában egy bevásárlócetli tartalmának kicicomázása. A latte életérzés, melynek egyértelmű bizonyítéka a tejhabba rajzolt kép, forma. Nem, nem a kávézaccból kiolvasott szerencsemondáshoz hasonlatos ez, hanem: a felhörpintés előtti pillanatok játékos rituáléja. A latte birtokosa a tejhabba kanyarintott rajzzal jelzi: kész önfeledt lenni a következő percekben.

Ezer szó helyett előbb maga az akció, a latte art, szakavatott baristától:


Majdan a link a blogra, sok képpel. És még sokkal több...
Latte art bacchanalia itten.