Az alapállítás persze jogos: a szabad piacon farkastövények uralkodnak. És jogos a kérdés is: vajon milyen vesztesége lehet a hírfogyasztóknak abból (ne feledjük, San Franscicóról beszélünk), ha netalántán bezárnának a helyi újságok szerkesztőségei?
If your local newspaper were to go out of business, would you miss it? What kinds of jobs that current newspapers do would go undone?Az ügy kapcsán írt egy postot Dave Winer is. Az újságíró iskoláknak reformra van szükségük. Az újságírás már nem szakma, abban az értelemben, ahogyan egykoron gondoltak rá. Előbb-utóbb minden tanult ember újságíróvá válik, mondja Winer. És nem csak azért, mert ma már blogok millióiban írnak rendszeresen az emberek, és önkéntelenül is egyre jobb íráskészséggel rendelkeznek. Hanem például azért is, mert az újságíró, mint közvetítő a hírforrás és az olvasó között, már nem annyira érdekes. A forrás sokszor maga a termék, amit az olvasó, vagyis a fogyasztó vár. És a közvetítő szerepe egyre csekélyebb.
Persze az újságírásnak ma már komolyan számolnia kell a blogokkal, legalábbis a tengerentúlon. Az újdonságok, az érdekességek ott vannak a blogoszférában, csak ki kell tudni halászni onnan, és ezt nevezzük ma újságírásnak. Persze ez merész általánosítás, de azért nagyvonalakban mégiscsak így áll a helyzet.
Scoble még harsányabban fogalmaz:
The industry has NOT invested in its future. It is reaping the rewards of that.És akkor persze finoman szólva is disszonáns a túloldal hervatag elképzelése önmagáról és a nagy ellenségről, az online újságírásról. És akkor még a civil újságírást nem is említettük.
How many future journalists are being trained for the online world?
I can tell you how many: zero.
Mindezekkel együtt nagy veszteség lenne nyilván, ha az SF Chronicle, vagy ad absurdum a New York Times például nem jelenne meg többet papíron. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ettől jobb lenne a világnak. Csakhát a szabad piacon senkinek sincsenek elévülhetetlen előjogai. Mégha a minőségi jelző sokáig jól is hangzott.
