Remélhetőleg már mindenki kivette feedolvasójából ezt a blogot, úgyhogy most végre nyugodtan lehet egy "give it another shot" csataásítással lökni még egyet a szekéren. Engine is running, oilmen are laughing.

Oilmen? A ma délutánra magamnak kimért program a There Will Be Blood c. mozi megtekintése volt. A teljesítmény mindebben az volt, hogy 158 perces filmet iPod Classic kijelzőn végignézni, hát finoman szólva emberpróbáló feladat. Azt hiszem, az utolsó fél óránál már a szempillámhoz ért Daniel Day-Lewis. Aki nem mellesleg szerintem élete legjobb alakítását hozza. Maga a film kiválóan indul. Nagyszerűen ível a magasba, és buta véget ér. De összességében van olyan jó, mint a kiváló pre-Oscar megérzéseim: a Juno és a No Country For Old Men.

Következő iPod-kiszemeltem az Into The Wild. Amúgy ez az első izé - in recent years -, melynek minden verzióját elfogyasztottam: filmzene, film, könyv. A három közül a legjobb a könyv. Nem, nem: a zene a legjobb. Aztán a könyv. És csak harmadik a film. Bár a hd-verzió még hátravan.

Valahogy felmerült még ma, hogy olimpia. Nem tudom, hogy hogyan. De egyből eszembe jutott belga barátom vicce arról, hogy minden flamand nagyon köszöni, hogy a magyarok a rossz oldalon harcoltak az első vh-ban. Értette ezt arra, hogy 1920-ban a rossz politikai-háborús helyezkedésünk miatt estünk el az olimpia rendezési jogától. Pedig Lyont és Amszterdamot is leverte Budapest. Csak ugye a háborús szerepvállalás. Amíg hazánkat nyakonöntötte Trianon, a flamandok próbáltak rekordidő alatt olimpiát rendezni "fővárosukban", Antwerpenben. Állítólag azért esett rájuk a választás, mert gyakorlatilag mindn készen állt. Na persze ez nem igaz, de a flamand legendárium mégiscsak így tartja.

És hadd tartsa.