Most induló (és elképzelhetően hamar kifulladó) rovatunk témái azon úticélok, melyek elég érdekesek ahhoz, hogy álmodjunk velük/róluk, de valójában nem nagyon van bátorságunk bevállalni egyiket sem. Na mindegy, a lényeg, hogy aki utálja már a horvát-thai-tunéziai lásztminiteket, az most kap egy kis egérutat.

Ma happenly a Wikipedia nyitóoldalán jártam, és a szócikkajánlat épp Sark szigete volt. Ugye magyarul van némi áthallása ennek a névnek. Angol nyelvben kevésbé jártas netezők pedig talán valami cápás élményre asszociálnak elsőre. Vérengő halak és belvárosi presszók helyett azonban most a La Manche csatornán ringatózunk, a francia partoknál, mégis brit földön. Kábé itt:


View Larger Map
Sark a Wikipedia szerint nem csak azért érdekes, mert ki vannak tiltva a francba az autók, és mindenki biciklizik, meg kapálja a földet. Hanem azért is, mert állítólag hagyományosan ez a sziget számít Európában a feudalizmus utolsó bástyájának. Itt volt legtovább hűbérbirtoki rendszer. Hogy mikor szűnt meg? Hát most. Igen, most, 2008 áprilisában. Na ugye, hogy izgibb ez, mint a tunéziai tevegelés.

Amúgy a második világháborúban itt zajlott a Bazalt Hadművelet. Ez a sztori egyébként is megérne egy hollywoodi feldolgozást. De legalább egy említést valamelyik háborús komédiában. Top Secret 2? Valaki?

Amúgy meg Sarkon akár tesközelből is megtapasztalhatjuk a Clameur de haró-t. Valami olyasmi lehet ez, hogy ha úgy érzed, hogy egy másik ember sérti a jogaidat, külön bírói végzés nélkül, kábé rögtönítélve ki lehet mondani, hogy álljon már le.

Oké, térjünk rá a praktikus részére a dolognak. Először is a főszigetre, Guernseybe kell eljutnunk. Repülővel elmegyünk a londoni Gawtwick légikikötőbe, és onnan a Flybe vagy az Aurigny légitársaság elszállít minket Guernseybe.

Innen a hajóút Sarkra kábé 45 perc lesz. Akár online is lefoglalhatjuk a kompjegyet. Ha valaki előbb érne oda, mint én, ne felejtsen el egy bő lére eresztett kommentben beszámolni sarki kalandjairól.