Hogyan is nevezzük? Mármint Dave Winert. Ha azt írjuk, a web emblematikus figurája, esetleg hogy a webkettő egyik apostola, biztosan azt hiszik sokan, mellébeszélünk. Dave Winer olyan mint mondjuk Tim O'Reilly: ha csinál valamit, arra odafigyel a web. Elég lenne igazából évente egyszer írnia valamit, az biztos hogy a Google-nál egy tucat fejlesztő már abból készítené a jövő évi fejlesztői okosságokat.

Winer legutóbbi dobása is a geekeknek szól, és végülis megint egy kézenfekvő dolog, de mégis megint éppen ő az, aki előáll vele, és nem mi vagy mondjuk ti. Ezért is ez a hosszú felvezetés, mert nem tudjuk megkerülni, hogy ne vegyük alapnak az olyan kifejezések ismeretét, mint az rss. Kezdetben vala az rss, pontosabban a web feed (rss és atom), melyek segítségével egyszerűsített formában értesülhettünk adott weboldalak legfrissebb anyagairól.

A feedek forradalmasították (volna) a webes hírfogyasztást, hiszen elvileg nem kell többé több tucat hírportál végignézésével kezdenünk a napot. Elég ha rápislogunk a reggeli kávé mellől rss-olvasónkra, vagy netvibes-os nyitóoldalunkra. Az rss azért nem csinált eddig forradalmat, mert elég körülményes röviden, lényegretörően definiálni, és valahogy eddig nem is volt ínyére a netezők többségének. Nem baj, mert az Internet Explorer következő verziójában (ó, boldog 2007 tavasza) már kitüntetett helyen lesz az rss-csatornák felvétele, így sok százmillió felhasználó vélhetően mégiscsak meg fog ismerkedni az "egyszerűsített online tartalomértesítővel", whatsoever. De hogy jön ide Dave Winer?

A napokban mozgalmat indított Share Your OPML (Oszd meg az OPML-edet) felkiáltással. Az OPML arra jó, hogy rss-csatornáinkat összegyűjthetjük, rendezhetjük, s így oszthatjuk meg másokkal. Ízlelgessük:


De persze nevezhetjük egyszerűbben is: mutasa meg mindenki, miket olvas, és persze nézzük meg végre, mit olvasnak mások. Aki regisztrál a mozgalomba (sic!), mindjárt láthatja is, melyek a legforróbb rss-csatornák. Mindjárt meg is jelentek a kétkedők, akik szerint ez az egész bent marad a geekoszférában, vagyis az egyszerű földi netezők sosem fogják érteni, pláne használni a Share Your OPML-t.

Az optimisták szerint viszont ha már impozáns lesz a gyűjtemény, esetleg szép és felhasználóbarát kütyükkel meg lehet kínálni az "átlag netezőt" is. Persze ahhoz, hogy az OPML-megosztásnak egyáltalán esélye legyen kitörtni a szubkultúrából előbb az rss-nek kellene valahogy nagyon népszerűnek lennie hirtelen. Úgyhogy megint a szkeptikusok vannak könnyebb helyzetben. Majdnem elfelejtettük: hogy mennyire webkettes a ShareYourOPML, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a legnépszerűbb feed a Techcrunch, a második helyezett pedig a Google Blog.