A bárokban a levegő - egy magyar nézelődőnek - valószerűtlenül tiszta. A dohányosok kint állnak a bárok előtt, és ott élik társadalmi életüket. Egyes hotelek azonban már a bejárat előtt is tiltják a dohányzást. Nagy táblák hirdetik, hogy ez nemdohányzó övezet.
A cigaretta egyébként méregdrága (7 dollár egy malbi, vagyis 1500 HUF) és a választék is elég szegényes. Két jó hír van a dohányosoknak: az egyik, mint az az ábrán is látszik, hogy nincs nagy fekete betűkkel írva semmi a cigikre, a másik pedig - lásd a másik képet - hogy a vészlejárók minden normál méretű háznál fent vannak, és ez a dohányosok menedékhelye, ha már a lakásokban tilos a cigizés.
A masszív dohányellenes kampánynak láthatóan van eredménye: a fiatalok döntő többsége nem dohányzik, és ez jó hír a következő New York-i generációknak. Talán az elsőgenerációs hispán bevándorlók közt van több dohányos. Nyilván - akárcsak a mi esetünkben - az otthoni kultúrát hozzák az Új Világba.
Az összességében egyre kevesebb dohányost egyébként nem zaklatják. Hagyják, hadd dohányozzanak azon a talpalatnyi földön, ahol még lehet. Egy ideig.
