Nem tévedtem, New York valóban az evésről szól. Elsősorban a gyorskajáldákról. Na nem a mekdonáldsz-börgörking vonulatról (ki megy New Yorkban ilyen helyre?), hanem a kisebb, odahaza kevésbé ismert, ám jobb kaját adó gyorsbüfék ezreiről. Néhány perce például a Chipotle egyik lerakatából hoztunk el fajita (bab helyett hagyma) burritót guacamolés csipsszel. Mindez annak a napnak a lezárása volt, mely egy szokásos mokkás frappuccinóval indult, a Liberty Islanden, majd az Ellis Islanden folytatódott, egy magasház 41. emeletén ért majdnem véget. Ám a végén a burritó győzött.

A nap eseménye nem annyira a Szabadság szobor közelről való megtekintése, s az azt megelőző újabb szigorú biztonsági vizsgálat, hanem az Ellis Island.

Ez a sziget néhány méterre van az előbbitől. Barátságos kompon viszik oda is a turisták tömegeit. Az Ellisről azt kell tudni, hogy a 19. század vége óta ez volt az egyik fő ellenőrző pont, ahova a bevándorlókat irányították. A pici sziget épületeit restaurálták, és ma múzeumként működik.



Van interaktív installáció: minden érdeklődő megnézheti, hogy ősei mikor és honnan érkeztek Ellis Islandre. Merthogy elvileg minden harmadik amerikainak az őse ezen a szigeten lépett be az Új Világba.

Érdekes volt nézni, ahogy az amerikaiak szembesülve családjuk múltjával ütögetik be a gépbe őseik származását. Mellettem egy amerikai feleség a svédekre keres rá, és már meg is jelenik a kivetítőn, hogy hol mennyi svéd telepedett le a bevándorlás időszakában. A férj pedig a németekre keres. Elmerengenek egy pillanatig az eredményen, de láthatóan nem lepi meg őket a kijelzőn látható adatsor. Számon tartják...

A kiállítás egyébként tartózkodik a bevándorlás korszakának egyoldallú bemutatásától. Bár azt is láthatjuk, hogy sok ember számára mekkora lehetőséget jelentett az elmúlt száz évben az Új Világba érkezés, azért látjuk az árnyoldalakat is: az éhbérért dolgozó tömegeket, a bevándorlókkal egyre ellenségesebb amerikaiakat.



Ahogy egy olasz bevándorló írta naplójába: azt mondták nekem, hogy Amerikában az utcakövek aranyból vannak. Mikor megérkeztem, három dolgot tapasztaltam. Nincsenek az utcakövek aranyból. Nincsenek is utcakövek. Tőlem várják, hogy letegyem az utcaköveket.

Hát így. Persze a bevándorlás története nagyon összetett. Korszakonként is, országonként, népcsoportonként is. Manhattan ezzel együtt minden Amerikában maradt család életében egy meghatározó pont. Az Ellis Islanden kapott beengedő pecsét után a remény és várakozás levegőjét szívták magukba a mai Lower Manhattanben található Battery Parkban. Ez volt az első igaz amerikai földdarab, amire szabadon léphettek.

Ahol most turisták fotóztatják magukat, burritóevés előtt.