friss a hírbehozó blogon

Nincs megjeleníthető elem




Primavera#2: a tuti befutók: Smashing Blonde Youth

2007.06.04. 18:27 hírbehozó

A Primavera "sztárjai" (ha lehet ilyet mondani egy kifejezetten a progresszív zenékre szakosodott katalán fesztivál kínálatáról)
az újjászületett Smashing Pumpkins,
a régiúj Sonic Youth
és mondjuk nekem a Long Blondes.

(Volt Patti Smith is, de arról most jótékonyan hallgatok. No war-bullshitting.)

A Smashing Pumpkinsról 5 perc után még nem tudtam eldönteni, hogy vérciki, vagy egy csillogó visszatérés. A hatodik (vagy ki tudja már) percben, mikor a Today környékén tartottunk, kezdett derengeni, hogy inkább a ciki kategória, ha egy egyszer volt nagy zenekar frontembere 2007-ben azt találja ki, hogy régi számait szeretné eladni ugyanannak a közönségnek, mégegyszer. LGT-emlékkoncert levegője lengte be a tengerparton felállított színpad nézőterét. A katalánok nem is értették, mi ez a bűz. De mi akkor már tudtuk: Smashing Pumpkinsért tíz éve kellett rajongani. Most csak egy kocsmai zenegépbe dobáltuk a virtuális emlékérméket. Szomorúnak tűnt az egész. (Oké, klassz volt - mondom: volt - tizenévesnek lenni.)

Az meg már a ciki netovábbja, hogy a gyönyörű ikon D'arcy Wretzky helyére egy hasonló kinézetű nőt kellett tenni az új felállásba. (Hátha valaki nem veszi észre a változást? Jaj, ne.)

Sonic Youth. A Smashing Pumpkins után viszonylag óvatosan néztünk el a Sonic Youth Daydream Nation-produkciójára. Záró nap, utolsó nagyszínpados fellépők. Vagyis nagy a beégés veszélye, főleg egy Patti Smith után, aki még mindig képes a tökéletesen máson szocializálódott fiatalokból némi hippizmust kiénekelni. Ja, kapóra jön persze az iraki "háború". (Mi is lenne nélküle.)


Szóval Thurston Moore és a többiek bár rohadtul megöregedtek (basszameg), viszont elementárisabb koncertet adtak, mint a Washing Machine idején bármikor. Teljesen profi, tisztán megszólaló, néha tényleg az eszméletvesztésig vitt hangfolyamok söpörtek végig Barcelona külvárosán. Ha olcsón akarnánk megúszni, mondhatnánk, hogy a Diamond Sea a tengerparton hullámzik igazán. De nem akarjuk. Jó volt ez mindenhogy. Kim Gordonnál már csak Lee Ranaldo tud hitelesebben generációs manifesztókat felmondani mikrofonba.

Long Blondes. Ha életem második LB-koncertje lett volna, biztosan azt mondom, hogy ez azért irtó kevés. De mivel először hallottam élőben például a Weekend Without Makeup-ot,

sok mindent el tudok nézni. Oké, egy jól összetett, végére kicsit bepörgő minikoncert volt, és Kate Jackson sem tud annyira flegma lenni, hogy ne táncoljon vele minden férfiember.

Ők voltak a nagyok. De a Primavera nem elsősorban róluk szól, hanem a feltörekvő kicsikről. Róluk majd később.

komment Címkék: zene

Ezt a művet Creative Commons 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé. Hivatkozz! Ne add el! Így add tovább!
Creative Commons License
süti beállítások módosítása