A Fidesz fővárosi frakciójának vezetője saját nyilatkozata miatt került
kényelmetlen helyzetbe. Kupper ugyanis Budapest második világháborús
felszabadításáról azt mondotta, hogy csak "egyesek" élték meg felszabadulásként, mások meg elnyomásként. (Már maga a szembeállítás is érdekes, nem?)Itt biztos nem arra kell gondolni, hogy pl. a zsidóknak bocsánatos bűn, hogy felszabadulásnak mondják a szovjet csapatok magyarországi előrenyomulását, na de azért a többiek már csak nem.. A jobboldali megmondóemberek itt két dolgot kevernek össze - nyilván véletlenül, de - rendszeresen.
Egy dolog, hogy a náci uralom alól felszabadult az ország, az meg egy másik dolog, hogy a felszabadító később elnyomó lett. A felszabadulás tényét nem befolyásolja az, ami az utána következő negyven évben Magyarországon történt.
1. Magyarországot a szovjet csapatok felszabadították a nyilas uralom alól. (A magyar hadsereget ugyanis akkor pillanatnyilag lekötötte, hogy a nácik mellett harcolt.)
2. Magyarországon a felszabadítók megszállókká váltak azzal, hogy nem adták vissza az ország függetlenségét és szuverenitását, és szovjet típusú államszocializmust kényszerítettek ki.
A két történelmi tény jól megfér egymás mellett. És már csak azért is illenék felszabadulásnak mondani a felszabadulást, mert ennek az országnak az akkori vezetése egyszerűen képtelen volt kiszakadni a nácik hatalma alól, még akkor sem, amikor már majdnem mindenki megtette ezt körülöttünk.
Ha úgy tetszik, az akkori politikai vezetés egyszerűen nem tudta lerázni magáról az addigra meglehetősen gyenge és vert helyzetben lévő barna veszedelmet. És itt most ki sem térek Horthy szánalmasan bugyuta kiugrási kísérletére.
Ami sajnálkozni való van, az tehát az, hogy nem mi magunk szabadítottuk fel magunkat, hanem egy másik ország hadserege. Ez nem az oroszok bűne, hanem a miénk. És hogy sokan haltak meg Budapest ostrománál? Persze. De tessék csak végignézni a korábbi évek halálozási statisztikáit, vagy kérdezzék meg a legidősebbeket.
Az ország lakosságának döntő része elsősorban a háború alóli felszabadulásként érte meg a nácik kirúgdosását. Ez volt akkor a közös tapasztalat: hogy legyen már vége a szörnyűségnek, a borzalomnak, a fiaink lemészárlásának, a bombázásoknak, a pusztulásnak. És vége lett.
Hogy így lett vége, az rajtunk is múlott. Kuppernek persze egyéb dolgokban igaza van, így például abban, hogy a szovjet csapatok is követtek el bűntetteket, de ennél talán picivel lényegesebb történelmi szempont, hogy kiűzték a nácikat. Abban a helyzetben nyilván Kupper András sem a szovjetekkel szembeni végsőkig való ellenállást tartotta volna a legjobb megoldásnak. Persze az is kérdés, hogy mi a faszt kerestünk a németek oldalán a II. világháborúban.
Tájékozódóknak:
