Amíg az EU 25
tagállama különböző történelemértelmezésekbe bonyolódva végül arra
jutott, hogy nem tudnak megállapodni a náci jelképek tiltásáról, addig
az EU-n kívüli Svájcban a törvényhozók azt mondták: vissza kell szorítani a szélsőségeseket, és ebben segít a náci emblémák betiltása is. Persze ott sem megy minden zökkenőmentesen. A jobboldali pártok éppen nincsenek meggyőződve e szankciók hatékonyságáról, és ebben a kérdésben fájlalnák a véleményszabadság szűkülését is. A Képviselőház többségi alapon elfogadta a határozatot, most a kormányon áll, hogy lehet-e büntetlenül horogkeresztet pingálni a felső karunkra, vagy sem.
Magánjellegű élményem: az egyik genfi ház falán hatalmas kék horogkereszt látható. Ez azonban nem a svájci nácik főhadiszállása: egy hindu vagy buddhista kegyhelyről van szó. Persze ettől még a turisták kedvenc fotótémája. Aki járt már Dél-Koreában, az számos olyan buddhista templomot láthatott, melynek homlokzatán egy hatalmas szvasztika virít.
De az amerikai navajo indiánoknál is önálló jelentéssel bírt a szvasztika. Vagy például: létezik egy olyan svéd cég, mely a 19. században éppen a horogkeresztet választotta emblémájául. A skandináv vállalat 1933-ban mondott búcsút a jelképnek.
De Indiában és Nepálban is szép számmal található ebből a geomatriai alakzatból a hindu kegyhelyeken. Persze egy európainak elsősorban a tömeggyilkosság és a náci vérengzés jut eszébe erről a jelképről. És ez így is lesz - a következő évsztizedekben biztosan. És talán abban sincs nézeteltérés, hogy a náci eszmék nem valók normális embernek. Nem maga a horogkereszt, hanem az indíttatás lehet bűnös. Persze az is igaz, hogy mindenki meg tud különböztetni egy hindu templomot és egy neonácit.
