Mit is
tehettek volna. Magyarországon már menetrendszerűnek mondható, hogy
baloldali és liberális politikusokat kifütyülnek a nemzeti
ünnepségeken. Persze a jobboldal gondolhatja, közvetítheti tábora felé
azt, hogy ez azért van, mert ők a rosszak, de mi vagyunk a jók, hiszen
minket nem fütyülnek, azaz mi rendes nép-nemzeti népjóléti emberek vagyunk. Persze a füttyöngés dolog nem is annyira pártokról, politikusokról, mint inkább a két szavazótábor vérmérsékletéről, dolgokhoz való hozzáállásáról sejtet valamit. Bár felteszem, hogy egy értelmesebb fideszes inkább érvekkel döngöli a sárba a baloldaliakat, akárcsak liberális vagy szoci szomszédja, de azért mindenki előtt ismert a jobboldali politikai tábor elhajló fele, mely több, politikailag racionálisan nehezen értelmezhető rendezvényen is megmutatja magát.
Gyurcsányt nem azért fütyülték ki, mert nem értenek egyet gazdaságpolitikájával, vagy a szociális ellátórendszerről vallott nézeteivel, hanem azért, mert ő az MSZP kormányfője. Lehetne ő bárki, bármi, a füttyöt a baloldal embere akkor is megkapja, ha ad absurdum egyáltalán nem adna rá okot. A füttyöngők meg a médianyilvánosságot, ami már eleve egyfajta önigazolás. Nézzék csak meg a tudósításokat.
Nincs itt hiba. A magam részéről azonban egyetértek azokkal, akik azt a dilemmát rágják, hogy a csendes többség, a józan zoon politicon kiszorul a politikai nyilvánosságból az ilyen esetekben. Nem baj. Szép idő van, mi mutassunk példát, mossunk kocsit, tegyünk semmit, kertészkedjünk, úgyis mint: ápoljuk kertjeinket...
Moderata durant. Iove fit, quod bene fertus, onus.
