Nem mehetünk el a történet mellett. Ezért írjunk inkább. Először is. Terri Schiavo történetét felkapta a média, és hurcolássza a végcélig. Vannak, akik szerint már megint a bűnös sajtó nagyít fel egy érdektelen tucatsztorit. Nos, velük nem értünk egyet, mivel ez a történet igenis fontos, amellett, hogy az egyik legemberibb, legalapvetőbb kérdést feszegeti.

A filozófiai magasságokba ívelő sztoriknak megvan az a sajátos bukéja, hogy az emberek általában kényelmetlenül érzik magukat, ha hallanak felőle. Az igazán jó filozofikus médiatörténetek mindig valamiféle olyan kérdést feszegetnek, melyről igen nehéz egzakt, minden körülmények között vállalható véleményt alkotnia az embernek. És hát a kanti erkölcs, más néven: a felvilágosult ember erkölcsi érzéke azért ezt kívánja.

Kellemetlen sztori tehát, és érdemes megfigyelni, hogy például a magyar sajtó jelentős része mennyire felületesen tálalja a történetet. Merthogy nem az a sztori, hogy a nő férje áll az egyik oldalon, a szülők meg a másikon, és vajon ki fog győzni. A sztori abban áll, hogy van egy nő, aki a többségi orvosi szakvélemény szerint nem tud a külvilágról, saját magáról sem: persistent vegetative state, vagyis folyamatosan fennálló vegetatív állapot. (Ezt csak a szülők által felkért orvos látja másként.)

Élete inkább az élettelenséget jelenti, meghát a férj állítása szerint Terri sem akart volna így élni, gépről tápláltan, egy értelem és tudat nélküli organizmusként. El is hisszük, mi magunk sem szeretnénk így végezni. Ugyanakkor ott van az érem másik oldala, a szülőkkel, akik ugyan nem élték végig a nő mellett az elmút 15 évet, de azért lányukként tekintenek a magatehetetlen... Nos ez az: pontosan kire is? Meddig tartunk embernek egy embert? Normálisan ez nem merül fel.

De most, ha lehet, mégis. A reménytelen ébrenléti kóma nem fosztja-e meg az embert ember mivoltától? A remény persze élhet 15 év változatlanság után is, de kérdés, hogy meddig. Igazuk van-e azoknak, akik gyilkosságot emlegetnek ebben az ügyben? Az államnak és az orvostudománynak kötelessége-e működtetni, táplálni egy szervezetet, mely magától erre már nem képes. Vagy: jogi alany-e egy testben létező, de szellemben 15 éve halott ember? Itt csak a szülők, a férj, a jog, az állam tud dönteni, Terri Schiavo nem.