Újabb kémes sztori. A brit Nemzeti Archívum időről időre nyilvánosságra
hoz bizonyos egykor volt titkosszolgálati adatokat. Az első magyar
vonatkozású irat az Angol beteget (Almásy László grófunkat) és annak kémmúltját taglalta. A
sztoriról anno lehetett olvasgatni a magyar sajtóban is. Ez a mostani pedig az első olyan külföldiről szól, aki a brit titkosszolgálatnak jelentett. Igen, jól sejtik, ismét egy magyarról van szó. Emberünket Arminius Vamberynek (azaz Vámbéry Arminnak) hívják, és a budapesti egyetem orientalisztika-professzora volt a 19. század végén.
A magyar férfinek, akit az angolok úgy ismertek, mint a Szultán jó barátját, az Ottomán birodalom gyengüléséről, illetőleg annak az Osztrák-Magyar Monarchiával való kapcsolatáról, valamint Oroszországról kellett jelentenie a brit titkosszolgálatnak. Utóbbi annál is fontosabb volt az angoloknak, ugyanis a korban az Ázsia feletti hatalomért éppen az oroszokkal volt versenyben.
Vámbéry nem dúskált a javakban, így nem jött neki rosszul az angol kormánytól titokban, kéz alatt kapott apanázs - szolgálataiért cserébe. Így alakulgatott a nagy magyar hős élete.
Néhány szóban emblematikus magyarunkról: a magyar filológus-utazó 1832-ben született Dunaszerdahelyen. Konstantinápolyi útja során az egyik miniszter házában tanított franciát (!). Itt sajátította el a török nyelv egyes dialektusait is, majd 1858-ban adta ki német-török szótárát. Budapesten 1905-ig volt az orientalista nyelvek professzora. 1913-ba hunyt el. Valószínűleg a bibliográfiák a jövőben kissé módosulni fognak.
