Egyrészről egyetértünk Tóta W. legfőbb megállapításaival, másrészről megjegyezzük, hogy a Magyar Nemzet online kiadása "minősíthetetlennek" nevezi előbbi publicista véleményét. Minősíthetetlen minősíthetetlenítés.Harmadrészt megjegyezzük, hogy a tv2 kétarcú, galád politikát folytatott, mikor a szombati esti showműsorát (Megasztár) megszakítja János Pál halálhíre miatt, majd folytatja a műsort. Félreértés ne essék, a tv2-t azért feddjük meg, amiért világi jellege ellenére hirtelen együttérez a katolikusok első emberének halálával műsormegszakításilag. Vallásos tévé? Á, dehogy.
Ez az ország ugyanis szekuláris, vagyis világi ország. A pápa halála nem a magyar köztársaság, nem a gokartegylet, nem a bivalybasznádi dalárda, és nem a kereskedelmi televíziók személyes ügye. Ez bizony a katolikusok belső ügye. A halálhír helye a tv2 esetében a híradóban van, nem máshol. A halálhír a sajtónak hír, és nem személyes gyász. A gyáz az egyes emberé és az érintett egyházé.
A nem hívő, vagy más vallást hívő többség nevében kérem ki, hogy kivételt tegyenek, azonosuljanak a tévék a katolikus egyházfő halálhírével. Reformátusok halála, a dalai láma halála, a szomszéd bácsi halála, és a francia államfő halála sem ok arra, hogy megszakítsa adását egy kereskedelmi, és arra sem ok, hogy a közszolgálati Estéjében Krizsó Szilvike feketébe öltözzön. Az mtv saját halottja? Olvassatok Montesquieu-t, Constant-t, Locke-ot, sokat.
Térjünk még ki a hír szomorú voltára. Egy hívő katolikus hisz a túlvilági életben, mely nyilván számára inkább az üdvözülés, mint a kárhozat. Ebből a nézőpontból - bármennyire is abszurd, dehát ez a vallás abszurditása - a pápa halála ugyan fontos esemény egy hívő katolikus számára, de korántsem szomorú. Szomorú csak akkor lehetne, ha a pápa esetleg nem kerülne a menyországba. De ugye, katolikusok, ez ki van itten zárva.
Tehát egy tökéletes katolikus világban senki sem sír a pápa halálán, a nem katolikusok pedig szánják egy öreg ember szenvedéseit és halálát, de nem a pápáét, hanem egy Wojtila nevű emberét, aki sokat szerepel a médiában. Egy ember halála szomorú dolog, legyen ő bárki. Minden emberséges ember osztozik a gyászban. A képmutatás - ráadásul ilyen otromba formában - viszont visszataszító, feketeleves.
Hogy a pápa nagy ember volt-e vagy sem, jó dolgok mellett állt-e ki vagy sem - erről majd egyszer, később.
