Itt az ideje,
hogy a végjáték előtt megemlékezzünk a harmadik magyar köztársaság
legújabb államfőjének kiválasztásáról. Kezdjük mindjárt a hírrel, hogy az MSZP
jelölőkongresszusa Szili Katalint gondolja a legmegfelelőbbnek
a posztra. És ugye a szocialistáknak nincs egyszerű többségük a
parlamentben. Az SZDSZ meg jól bemondta, hogy ők bizony frakcióilag nem
támogatják Szilit. Ez persze csak annyit jelent, hogy a liberális pártelnök-frakcióvezető nem fogja kiadni utasításba, hogy a Szilire szavazzatok. Ezzel a szociknál más lehetőségek léptek egyet előrébb. Az első mindenekelőtt az, hogy valahogy csak összejön a többi padsorból a néhány szavazat, vegyesen: konzervatív és liberális eltévedt gombnyomokkal.
Ez ugye botránygyanúsnak tűnik, mivel a bizonytalanra nem lehet számítani, és esetleg Szilinek a fény kapujából kell visszalépnie az örök sötétségbe, ami egy közszereplőnek elég megalázó. Meg egyébként is.
A másik lehetőség, hogy valami csoda folytán a Fidesz szimpátia-listáján Szili végez az első helyen, és a Fidesz meghajlik választói/szimpatizánsai akarata előtt. Ezzel még abban az örömben is részünk lehetne, hogy a Fidesz és az MSZP közösen szavazza meg az államfőt, miközben a két kis párt szépen visszavonul, és jót mosolyog saját történelmietlenségén. Oké, azt se vessük el, hogy a liberálisok visszakoznak. Adjunk ennek is valamennyi sanszot.
Mi maradt még hátra? Ja, te, kedves olvasó, mit is gondolsz? Te Glatz Ferencet szeretnéd leginkább (8 voks, 18,2%), vagy ha nem őt, akkor valaki egészen mást, mint akiket én szeretnék (7 voks, 15,9%). Harmadikként a Sólyom Lászlót (13,6%). Negyedikként gondolkodsz Sziliben vagy Oláh Ibiben (9,1-9,1%). Aztán egy kalap alá veszed Orbánt és Terry Blacket Gregor Dettivel (6,8-6,8%). Ha meg ők sem lehetnek államfők, akkor legyen inkább Horn vagy Verebes (4,5-4,5%). Akikre nulla százalék szavazott: Lendvai Ildi, Megyó, Kövér Laca, Sólymos Tóni, és, és, és: Mádl Ferenc.
Boldog Új Időszámítást!
