Kelet-európaiként és magyarként egyaránt meglepő, hogy Antall Nimród filmjét mennyire kiemelt érdeklődéssel kezeli a külföldi média és közvélemény. Ha jó kortárs filmrendezőket és filmeket kellene sorolni, előbb jutna eszembe Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon), Mundruczó Kornél (Nincsen nekem vágyam semmi, Szép napok), Fliegauf Benedek (Rengeteg, Dealer) vagy Bodó Viktor (Citromfej).

De ezek a filmek nyilván többségükben nekünk, magyaroknak, kelet-európaiaknak készültek, illetve számunkra érthetőek, élvezhetőek inkább. Antall Kontrollja viszont már témájában is több mint érdekes lehet a külföldi néző számára (is). Az egyik amerikai filmes portál, mely interjút is közöl a fiatal magyar rendezővel, stylish-nak, illetve pörgőnek nevezi a mozit, mely "a bizarr budapesti metróban játszódik."

Az amerikai interjúban előtérbe kerül, hogy Antall az USA-ban nőtt fel, és nyilván ennek is betudható, hogy érti a tengerentúliak nyelvét (is). A rendező éppen arról beszél, hogy mikor először látta meg a budapesti metrót, és az ott működő ellenőröket - nos, finoman szólva furcsának találta. Mi érdekli még az amerikai újságírót? Például, hogy azok a magyar ellenőrök tényleg ilyenek, így néznek ki? Antall erre úgy felel, hogy azért egy kicsit mindent lepukkantabbra festettek, mint amilyen a valóságban.

Az interjú további részében előkerül az, ami a filmet igazán érdekessé teszi: hogy sikerült elérni a metróban való forgatást, merthogy az újságíró más filmre nem emlékszik, amit a föld alatti rendszerben filmeztek volna. Aztán egy kis szövegelés arról, hogy a BKV mennyire félt attól, hogy rossz színben tűnnek fel a filmben, meg még egy csomó minden. Angolul tudóknak itten az egész. Szóval azért érdekes, hogy olyat tudott ez a film, amit a kortársakéi nem. És igazán nem látom a hatalmas különbséget. Szerencse és jó témaválasztás? Passz.