1848-ban, a szabadságharc idején kezdődött. Egy négy éves leánygyermeket, Szász Barbara Máriát elraboltak egy erdélyi menekülttáborból.  A leány az Ottomán birodalom egyik háremébe került, ahol ágyasnak nevelték. Innen vitték 1859-ben egy fehér rabszolgavásárra. A legmagasabb árat viddimi pasa ajánlotta, ám a lányt megpillantotta egy - a rabszolgakereskedelmet egyébként hevesen ellenző - angol felfedező is, aki első látásra beleszeretett a kihívóan szép és haragos fiatal lányba.

Mielőtt nyélbe ütötték volna az üzletet, Sam Baker a lányt az Osztrák-Magyar Monarchia területére szöktette. A férfi és a lány szökése végül szerelemmel végződött. Baker özvegy volt, és családját felfedező útjai miatt hagyta hátra a viktoriánus Angliában. Baker és fiatal kedvese nem is kívánt visszatérni a prüdéria földjére. Az irányt a Sötét Kontinens felé vették: Afrika azon részeit járták be, melyeket a korabeli térképek csak fekete foltként jeleztek.

Baker igazából a Nílus forrását szerette volna megtalálni, de útjuk sokkal kalandosabbra és termékenyebbre sikeredett. Közben Miss Szász is nagy segítségére volt az angol felfedezőnek, hiszen a török háremekben tökéletesen megtanulta az arab nyelvet. Számos közös felfedezést tettek - és végül megtalálták a Nílus eredetét is.

Visszatérve Angliába, a magyar leányzót nem várta szívélyes fogadtatás a viktoriánus környezetben. Mindamellett Baker felfedezői munkásságát nagyra értékelték, s miután összeházasodott fiatal szerelmével, Mária - illetve ekkori nevén már: Lady Florence Baker - is lassan elnyerte méltó társadalmi elismertségét.  Aki nem hiszi a fenti történetet, vegye kezébe a nemrégiben megjelent könyvet: "To the Heart of the Nile: Lady Florence Baker and the Exploration of Central Africa", vagy kutakodjon a világhálón az idehaza ismeretlen kaland után.