Európa néhány országában megkongatták a vészharangokat, azt követően, hogy a Google bejelentette, digitalizálni fogják az oxfordi, a harvardi, a stanfordi és a michigani egyetem könyveit, valamint a New York-i közkönyvtár állományának jelentős részét. A gigantikus vállalkozás első ránézésre nagyon pozitívnak tűnik. Egy mai egyetemistának maga lenne a Kánaán, ha mondjuk a stanfordi egyetem könyveit használhatná első kézből, online.

Európában azonban a kezdeményezést néhány ország az "anglo-amerikai" kultúra újabb erőszakos nyomulásának, sőt, egyenesen veszélynek gondolja.  A  franciák, németek, olaszok, spanyolok és lengyelek mellett a magyarok is megrázták az öklüket. Vigyázz, Guggli, nekünk is van nyomtatott kultúránk, és szégyeld magad, amiért éppen angol nyelvű könyveket digitalizálsz amerikai létedre.

Az európai felzúdulásba beleszólt a magyar kulturális miniszter is. Bozóki András állítólag egy interjúban azt mondotta, hogy "van egy növekvő aggodalom azzal kapcsolatban, hogy ha valamit nem regisztrálnak a neten, akkor arra úgy tekintünk, mintha nem is létezne." A megoldás ugye az lenne, hogy a sokéves lemaradást behozva végre digitalizálni kellene a fontosabb európai könyvtárak teljes anyagát.

Ki kellene tenni a netre, mondjuk kettébontva ingyenesen hozzáférhető és fizetős tartalmakra. Ezzel minden megoldódna, és az angolszász kultúra irányába áradó gyomorfekélyszag is elpárologna. Persze beszélni mindig könnyebb, mint cselekedni. Európában még mindig a "keretmegállapodás", "javaslat", "kezdeményezés", "majd egyszer lesz" a trendi, nem pedig a "megoldottuk", "megcsináltuk", "készen van" kifejezések.

Az anyázás közepette meg elfelejtődtek a Google termékfejlesztésért felelős igazgatójának szavai: "minden digitalizációs törekvést támogatunk, mert úgy hisszük, hogy mindenkinek csak előnye származik abból, ha minél több információ elérhető online". Ja, és a New York-i közkönyvtár például hemzseg a nem angol nyelvű irodalomtól, de ez már végképp mellékszál.