Nem kívánok abba a hibába esni, hogy a Poyntert fordítgatom ide nektek, de most is két kiváló bejegyzést nyomtak. Úgyhogy nem tudom megállni. Az egyik, Scott M. Libin témája arról, hogy ideje lenne az időjárásjelentőket is újságíróként kezelni. Azt pendíti meg, hogy mióta egyre komolyabb anyagokat dobnak össze a média időjárás-szekciói, illenék egy kicsit komolyabban venni őket. Főleg, hogy az időjárás-jelentés az egyik legszélesebb körben érdeklődésre számot tartó napi hír. Pártsemleges és mindenkit érint.

Elsősorban azt emeli ki, hogy az időjáráshíreknél is ugyanazok az újságírói szabályok érvényesülnek, mint a többi hír legyártásánál és előadásánál. Egy komplex munkáról van szó, mely ráadásul mindig piacképes lesz. Persze azt is hozzátehetjük, hogy az időjárásjelentés optimális esetben ma már nem csak számok beolvasásával egyenlő, hanem egy komplex híradás, a számok, grafikonok értelmezésével, a várható időjáráshoz igazított napi tippek előadásával.

És akkor még nem beszéltünk a helyszíni tudósításokról - hurrikánok, áradások, fagyok, hóviharok, satöbbi. Mindehhez legalább annyira újságírónak is kell lenni, mint meteorológusnak. Good idea.

A másik bejegyzés természetesen Romeneskóé. A Wpost publiját ajánlja figyelmünkbe. A New York Times és a Los Angeles Times egyes, népszerű online rovatát fizetőssé teszi. Persze a print lap előfizetőinek továbbra sem kell fizetniük a lap online tartalmáért.

Egyesek szerint ez a minőség kérdése: tessék fizetni olyan tartalmakért, amik kizárólag csak nálunk találhatóak. Ugyanezt az elképzelést erősíti, hogy egyre nagyobb üzlet az interneten tartalmakért pénzt kérni. A másik oldalon meg ott van az internetezők szabadsága: hja kérem, akkor majd olvasom a Washington Post vagy a mittoménminek a publicisztikáit. Meglátjuk, kinek lesz igaza. Nem mellesleg, a New York Times-ra online már ma többen regisztráltak, mint ahányan előfizetői a print lapnak. Jobb, ha odafigyelünk.