E pillanatban 37 halottról és körülbelül 700 sebesültről tudni. Ez
tehát a rövid esti mérlege a napközben történt londoni
merényletsorozatnak. Négy helyszínen robbantak a bombák: zsúfolt
metróállomásokon és buszokon. A londoniak kifejezetten jól tűrték az
embertelen és sokkoló eseményeket. Többnyire összeszedettek voltak, a rendőrség
és a mentők is a feladatukra koncentráltak. Nagyobb pániknak nyomát nem
lehetett látni. A blogszféra is hamar élre tört a témában: a Flickr.com-ra kikerültek az első személyes képek a történtekről, a Technoratin pedig sokezer blogger foglalkozott a témával, sokan személyes tapasztalataik alapján. A BBC-t külön dícséret is illeti: nyugodtan, higgadtan számoltak be az eseményekről, pánikkeltésnek, hiszterizálásnak nyoma sem volt. A BBC Online kerek In Depth-ben hozta a történteket: pontos, többször ellenőrzött adatokkal, képgalériával, és a ma már a BBC-nél alapnak tekinthető blogszolgáltatással: tudósítóik a helyszínekről diktálták, írták be a közös blogba azt, amit a helyszínen éppen tapasztaltak. Töprengéseket, hangulatjelentéseket olvashattunk - és ez a fajta hírközlés ismét bebizonyította, igen alkalmas arra, hogy szakavatottaktól életközeli képet kaphassunk egy drámai szituációról.
Tony Blair azt tette, amit tennie kellett. Nyilván a briteket nem érte váratlanul a terrormerénylet. Lehetett hallani szép számmal ennek lehetőségéről egészen 2001. szeptembere óta. Gondoljunk csak a Heathrow-esetre. Mocskosul beárnyékolta ez az aljas terrortámadás a G8 találkozó és a 2012-es olimpiai rendezési jog angol győzelmének jelentősségét.
Ugyan ki tudná ebben a helyzetben jó szívvel Blairt anyázni a G8-találkozó félmegoldásai miatt, és ugyan ki tudna jó szívvel örülni a britek olimpiai sikerének? A terror az, amikor ő megy az utcán, és meghal egy hatalmas robbanásban, és az egészre nincs normális, emberi magyarázat, csak az üres tekintetek maradnak utána, amiből gyakorta félelem és düh lesz. Ez történt az USA-ban (Patriot Act, iraki háború), és egy másik aspektusból, ez történt Madridban is (reakcióként azonnali kivonulás Irakból). Anglia akkor jár jól, ha arra törekszik, hogy megerősítse a britekben a hitet: a hiba nem az ő életfelfogásukban van, hanem azokéban a tömeggyilkosokéban, akik ártatlanok halálában kéjelegnek. Madrid óta már nem divat az öngyilkos merénylet, csak a távolból robbantás, és aztán a gőgös triumfálás.
Nem lehet Busht követni, meg kell értetni magunkkal, hogy nem a demokrácia gyengesége, és nem az arab világ gonoszsága miatt történnek ezek, hanem a politikai bűnszervezetek megerősödése miatt. A terrorizmus a világ egyes részein karrierlehetőség és a fanatizmus, a szélsőséges politizálás gyakorlati megnyilvánulása. A helyzetet csak a hideg racionalitás, megoldáskeresés oldhatja meg, az indulat soha.
