Nyilván az egész vita arra jó, hogy a politológusoknak legyen min nyammognia. Nyár közepén gazdasági kérdésekről beszélni, ráadásul mérhetetlenül unalmas környezetben, eleve ingerszegény, gyámoltalan dolog. Nyilván ez a beszélgetés, csakúgy mint a következők is, arról fognak szólni, hogy hogyan lehet a kemény mag mellé minél több "bizonytalan szavazónak" csúfolt embert megnyerni.

Nos, a választások előtt egy évvel erre vajmi kevés az esély. A "bizonytalan szavazónak" ugyanis az az alaptulajdonsága, hogy ha dönt is valamelyik párt mellett, az csak átmenetileg teszi, aztán húz is vissza Bizonytalanországba - mely messze van, és nem érnek el oda a politika polipkarmai.

Na de beszéljünk inkább erről a pénteki Gyurcsány-Orbán dologról. Gyurcsány ma esetlen, Orbán meg az istennek se tudja letörölni arcáról azt a gúnyoros mosolyt, mely a bizonytalan szavazókban leginkább a balatoni lángosos képét ébreszti fel, aki éppen 300 forintért adja a sült lisztet a SZOT-üdülő omladozó falai között.

Orbán próbálta elhinteni Gyurcsányról, hogy háborús hangulatban van, és újabb próbálkozásokat tett annak irányában, hogy bebizonyítsa, valóban létezett olyan, hogy Széchenyi-terv. Gyurcsány ezzel szemben maradt az utóbbi időben hozzánőtt "Orbán nem ismeri a számokat", "kedves emberek" és "szeretem a hazámat" gesztusoknál, melyet néha gyermeki félmosolyokkal próbált meg autentikussá tenni. Csakhogy a gyerekek még nem nacionalisták, nem is patrióták, mert azt csak később tanulják meg  a galerikben, meg az egyetemeken, ahol azt hiszik a hallgatók, hogy értenek ahhoz ami az országban történik. Utóbbiaknak szól ez a műsor. Az olyanoknak, mint én, akik néha érteni vélnek bizonyos gazdasági folyamatokat, aztán mindig jön egy új ismeretlen az egyenletbe, és akkor védtelen vagy a politikussal szemben.

A vitának részemről egy üzenete volt: a politikus igazából bármit mondhat a gazdaságról, a gazdaság köszöni szépen, de akkor örül a legjobban, ha békén hagyják, főképp a politikusok. Mivel Magyarországon azért viszonylag jól mennek a dolgok az elmúlt nyolc évben - nézzünk csak körbe, meg bele a múltba -, úgyhogy a jó politikus ma serkent, ösztönöz, és nem költekezik.

Gyurcsány erre játszik, ezzel szeretne választást nyerni. Orbán és a Fidesz startégiája még bizonytalan. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, a szociális demagógia a leglényegibb keresztényi érték, ma meg egy kicsit megint inkább a liberális gazdaságszemlélet felé hajlanak, kivéve ha nem adják el a repteret, ugye. (Nehéz ellenzékben politizálni.) Bármelyikük is nyer jövőre, azzal járunk jól, aki a lehető legkevesebb felhánytorgató programot fogja bevezetni, nemzetegyesítés, nemzeti jólét, nemzeti nemzet címén. Mivel egyre kevesebben vagyunk, a szociális rendszer leépítésével amúgyis számolni kell a következő évtizedekben. Ráér akkor előjönni a szociális demagógiával. Addig meg használjuk ki ezt az egy-két évet, és hallgatva politikusainkat gondoljunk arra, hogy tulajdonképpen élni jó.