A bosnyák nő széttárt karokkal könyörög a félrenéző holland ENSZ-katonának, hogy segítsen. Ron Haviv fényképe 1995. nyarán készült Srebrenicánál. A felvétel talán mindennél érzékletesebben szemlélteti, hogy az emberi jogok védelmére felesküdött Egyesült Nemzetek Szervezete miképpen nem tett semmi érdemlegeset 8000 férfi és fiúgyermek lemészárlása ellen. Ott zajlott a szemük előtt. De parancsuk szerint csak önvédelemre használhatták fegyvereiket. És a fejlővések ipari méretekben dördültek el nem messze tőlük. Hol volt a jóisten?
Mindeddig ez volt a legnagyobb népirtás Európában a második világháború óta. Tíz évvel ezelőtt újságcikkeben olvashattuk. Az ingerküszöb irreálisan alacsony volt. Akkor még lehetett vitatni az adatokat: lehet, hogy nem is volt ott népirtás, csak a média nagyítja fel megint az eseményeket. Megint túlharsogják az egészet. Persze ez történt korábban, a ruandai mészárlás idején is. Nyolcszázezer-egymillió ember halála sok újságban mínuszos hírben jelent meg először. A média megdöbbentő metódusai.
Az ENSZ bűne sokkal nagyobb Srebrenica kapcsán, mint azt a média általában sugallja. Nem csak arról van szó, hogy engedték a népirtást. Az ENSZ katonái lefegyverezték a bosnyák férfiakat, azt ígérve nekik, hogy szabadon elvonulhatnak a védett övezetnek számító bosnyák területek felé. Az ENSZ-katonák azonban ahelyett, hogy az általuk lefegyverzett férfiakat kimenekítették volna a szerb katonák gyűrűjéből, átadták őket az ellenségnek. A tömeges fejlövések ezután következtek - Ratko Mladic emberei mint munkások a gyárban...
A vád tehát nem csak az, hogy nem segítettek, hanem éppen az is, hogy a szerb gyilkosok kezére adták a védtelen fiúkat és férfiakat. Az ENSZ akkori döntésképtelensége, pöcsölése, bénázása a világot rádöbbenthette arra, hogy nem bízhat a korábban nagy tekintélyű szervezet békefenntartó erejében. Ha választani kellene, hogy hasonló helyzetben ki védje meg az embert, az USA hadserege vagy az ENSZ kéksisakosai, jusson eszünkbe a fenti kép.
