Jóval kevesebb blog foglalkozik a Sarm es-Sejk-i merénylettel, mint korábban a londoni eseményekkel. Nem valószínű, hogy csak a hétvégére fogható. Egyelőre nem tudni róla, hogy a közel száz halálos áldozatot követelő merényletben magyarok is áldozatul estek volna. A londoni merényletekhez képest ebben az esetben a terroristák visszatértek Ázsiában már többször begyakorolt módszerükhöz: turistanegyedben robbantottak.

Egyiptom történelmének legsúlyosabb terrormerénylete kapcsán jó lesz ismét feljegyezni: nem kultúrák csapnak össze, hanem egy szélsőséges, fundamentalista mentalitást kap fegyvert és bombát a kezébe, hogy nekimenjen ellenségének, a mindennapi dolgukat végző amerikaiaknak, spanyoloknak, briteknek vagy arab országban hűsölő turistáknak, illetve a turizmusból élő muszlimoknak. Utóbbiaknak tehát életük és kenyérkeresetük is veszélyben van az olyan kifejezetten turisták miatt virágzó városokban, mint Sarm es-Sejk. Ők az ellenségek.  Mindamellett az öngyilkos merénylők nem most fordultak először az arab ország ellen. 1997-ben 58 külföldi turista vesztette életét a Luxor közelében történt merényletben. A törökországi brit célpotokról nem beszélve. Ezekben az országokban nyilván könnyebb ártatlan nyugatiakra vadászni, mint Nyugaton.

Muszlim országban a turistanegyed, nyugati országban a tömegközlekedés a célpont. Hogy megtanuljuk, élni egy városban vagy nyaralni egy másikban: nekünk nem szabad?! Keressünk-e egyáltalán legalább egy racionális magyarázatot? Nem racionális válaszok már vannak. Kiderült ugyanis, hogy a férfi, akit pénteken agyonlőttek a londoni rendőrök, nem áll kapcsolatban a terrormerényletekkel. Gyanús volt. Agyonlőtték. Közelről, hat darab lövéssel.