Kolléga
dermedten ül a gépe előtt, hogy mostanában több utasszállító repülő is
feladta a levegőben. Volt ugye a rejtélyekkel teli ciprusi gép katasztrófája, aztán a venezuelai történet. Majd mindennek tetejébe a ferihegyi kényszerleszállás.
Kolléga nem érti, hogy akkor most mit kezdjen azzal, hogy imád repülőn utazni.
Egyszerű megoldást talál: "mostanában nem fogok repülni."Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. Mondani szokás, hogy a repülés biztonságosabb, mint mondjuk az autózás. A másik oldalról meg jogosan jön a kontra, hogy az autóbaleset még mindig sanszosabb, mint tízezer méterről lezuhanni. A planecrashinfón közölt adatok szerint a légibalesetek legfőbb okozója maga az ember.
Ha áttekintjük az 50-es évektől a légiszerencsétlenségeket, azt láthatjuk, hogy a vezető kiváltó ok a pilóta hibája. Ugyanakkor minden ötödik repülőbalesetet valamilyen technikai hiba okozza, de tíz százalék fölött az időjárás is hibáztatható.
Egy másik statisztika szerint a légibalesetek rendre a repülési magasság elérését követő repülési úton következnek be. A tévhitekkel ellentétben felszállni és leszállni statisztikailag viszonylag biztonságos dolog. A második legveszélyesebb szakasz a repülési magasság gyors ütemű elérése, vagyis a flap-up. Mindamellett az esélyünk arra, hogy utasszállító repülőgépen fogunk meghalni, mindössze 1 az 52 millióhoz. Autó esetében ez az arány már csak 1 a 7 millióhoz.
Ja, és eddig a világ 87 repülőtársaságának gépei szenvedtek légibalesetet. Úgyhogy az sem igaz, hogy akkor "arab géppel nem megyek, oszt jóvan." Csak 2005-ben 80 problémás repülés volt. Persze a kérdés a kiszolgáltatottságon fordul meg. Az meg állandó odafönn.
