A BBC-nek viszonylag sok jó műsora van. Az egyik ilyen a Holidays in the danger zone (Nyaralás a veszélyövezetben).  Utóbb a brit riporter Szomáliában járt. Szomália azon kevés országok közé tartozik a világon, ahol ténylegesen az anarchia uralkodik.

Nincs elismert központi kormányzat, és belső problémák feszítik a jobbára teljesen szervezetlen társadalmat. A riporter lazán kiállíttatott az egyik helyi arccal egy útlevelet magának. Mivel nincs kormányzat, nincs államszervezet, így hivatalos okiratot is úgy vásárolhatunk, mint mondjuk tevetejet. Ha kedves az életünk, jobb ha nem húzunk újat a fegyveres bandákat pénzelő hadurakkal. Ők az ország de facto urai.

Szomália másik problémája a kettéosztottság. Szomália északi tartományait Szomáliföldnek hívják. A riportfilmből is kiderül, hogy itt a társadalom fényévekkel előrébb tart, mint a déli területeken. Példának okáért az utak helyenként már betonból vannak, létezik olyan, hogy jelzőlámpa, és van egy rendőrségnek mondható alakulat is, valamint egy kormány, amit bár az ENSZ nem ismer el, de azért próbál úgy csinálni, mintha Szomáliföld valóban ország lenne.

Szomália megsenyvedte a gyarmatosítást, a második világháborút és a hidegháborús időszakot is. Sok minden nem maradt az országból. A "turisztikai miniszter" a riporternek 4-5 ezer éves barlangrajzokat mutogat, valahol a semmi közepén. Egyszer talán ide is jönnek a turisták, és elköltik pénzüket. Egyelőre azonban az egyszeri fehér ember, aki idetéved, jobban teszi, ha fegyveres őröket fogad kísérője mellé.

Szomália nincs rajta a térképen. Szomáliföld még annyira sem. Az itt élő emberek azonban valóságosak. A kilátástalanság is. A riportfilm csak felvillantani akarta Szomália problémáját. Tette ezt élvezhetően és érthetően.