Ősz van, ami egyben azt is jelenti, hogy a kereskedelmi csatornák új szuperfegyvereiket próbálgatják. Hátha még több nézőt sikerül leültetniük reklámjaik elé. És abból meg ugye még nagyobb lesz a bevétel, a részesedés, a profit, a konc. Mindig is csodálkozva figyeli az ember, ha egy csatorna saját gyártású műsorral próbálkozik, bár a Barátok közt elindulása óta tudjuk, hogy ez is lehet sikersztori, sőt, ma már állítólag naponta termel 2 milliós nézőszámot.

Nos, a Bajkeverőket néztük meg hétfőn késő éjszaka. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit lehet kihozni néhány fiatal bulizásra kényszerítéséből. Kaptunk helyette egy izgalommentesre vágott áldokut (?). Nem, nem áldokut kaptunk. A fiatalok trendi lazulásáról szóló film igazából keveri a dokus, áldokus és nettó színpadi kliséket, ebből lesz egy nagy egyveleg.

Vannak pillanatok, amikor elhisszük, hogy amit nézünk, az dokufilm. Ám ezen gyorsan túltesszük magunkat, mert jönnek a Szomszédokból ismert jelenetek, jól beállított panelbelsőkkel, és spontánnak tűnő, három szögből felvett álmeglepődéses telefonbeszélgetésekkel, és egy még szánalmasabbra sikeredett házeláztatással. Aminek a tulaj nem örül, és ezt jó előre bele is mondja a kamerába. De a csibész fiúk persze mégis, mert olyan lazák.

A Bajkeverőkkel tehát a legnagyobb probléma az, hogy nem tudjuk eldönteni, mit is látunk valójában. Az ideális az lett volna, ha megcsinált jelenetek helyett hagyták volna, hogy a szereplők maguk alakítsák a sztorikat. A második legjobb változat az áldoku: ha megcsinált jelenetekben ugyan, de hihetően adják elő, hogy mindez igazából egy balcsis Blair Witch Project light.

És bizony még az is jobb lett volna, ha az egész egy tévéfilm lenne, és a néző összekacsintana a rendezővel, hogy igen, értjük, hogy ez itten nem a valóság, de jó lenne, ha az lenne. Az RTL-nél azonban úgy látták jónak, ha nem foglalkoznak a néző észjárásával, és olyan felfogásban forgatnak egy valamit, ahogy épp aznap felébrednek.

És hát a szereplők... Annyi bizonyos, hogy többségüknek láthatóan fogalma sincsen, hogy épp felszippantja őket a nagy szörny, amit - kapun belül - MédiaGeciVilág-nak szoktak nevezni. Egyikük meztelenkedik majd valami obligát éjszakai műsorban, a másik főzős műsort vezet reggel hatkor, és egy harmadik pedig hétről hétre olvassa majd nekünk a nyertes lottószámokat. Ezen a ponton szoktunk elkezdeni sajnálkozni a média bajkeveréseiből lett áldozatokon.

A Bajkeverőket meg lehetett volna csinálni nagyon faszán is. Igaz, abban meg mi a biznisz? Továbbra is a GerillaGrill marad az évtized magyar gyártású műsora.