Orbán Viktor és George W. Bush
közös platformon állnak. Márminthogy a hagyományos politikai
koordináta-rendszerben ugye mindkét politikus a jobboldal izmos nyakú
faltörő kosa. Az más kérdés, hogy a nemzeti politizálás nem mindig fér
össze a másik nemzeti politizálásával. Van úgy, hogy Gripeneket
veszünk, meg úgy is van, hogy diplomáciai bonyodalom fakad abból, ha
nem határolódunk el a terroristaellenesek ellenségeitől.
A látszólag érdektelen külpolitikai porverés azonban a legszebben
mintázza azt, amit ma vezető politikusaink gondolnak egy választás
megnyeréséről. Már nyár elején hallhattuk, folyt a csapból ugyanis,
hogy a következő választásokat az a vezér (!) nyeri meg, amelyik
hitelesebb tud maradni a célegyenesben. Erre a gondolatmenetre van
felfűzve a banalitás politikája:
az Apró-ügyezés, a medence-ügyezés, az Orbán-Bush-ügyezés, meg hogy
Gyurcsány hazudik, de legjobb esetben is nem mond igazat. Szóval az
egész úgy tűnik, mintha két ember vívna a magyar ugarért. Úgy
csinálunk, mintha elnöki rendszerben élnénk, és sorsunk attól függne,
hogy Orbánnak van-e több szőlője, vagy Gyurcsánynak több komcsi rokona.
Nem érdemes fanyalogni mindezen. A politikai közhangulatot az egyszerű,
esendő nép nem tudja megváltoztatni. Még úgy sem, hogyha a sajtó is a
kezére dolgozik. Kénytelenek vagyunk végignézni ezt a színjátékot, és
ráadásul kénytelenek leszünk nagyobbrészt ez alapján ítéletet mondani
2006-ban. Nem mintha a biztos szavazókon bármi is múlna. Ők mennek,
mint a robotok, és üzembiztosan voksolnak. A bizonytalanok meg nem
biztos, hogy nem lesznek egyre bizonytalanabbak.
Még annak is van esélye, hogy 2006-ban a választók kivétel nélkül üres
szavazólapokat dobnak az urnába. A hitelesség lakmuszpapírja.
Ezt a művet Creative Commons 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé. Hivatkozz! Ne add el! Így add tovább!