Volt szerencsénk bejutni a Blogter eleddig a nagyközönség elől elzárt világába. Így az új magyar blogszolgáltató béta verziójában kalandozgattuk kicsit. Vegyes érzelmekkel, de azért még ébren.

Nos, a Blogter valami olyasmi szeretne lenni, így sokadik ránézésre, mintha a Technoratit egy ágyba fektették volna a Freebloggal, aztán még bemászott volna a paplan alá a BlogPulse is, és a perverz nászból megszületett egy holisztikus célokat dédelgető szülemény.

Az egész rendszer erősen közösségi jelleget mutat. Igenigen: ez regisztrációt jelent mindenekelőtt. És ez elengedhetetlen arra, hogy a Blogter alatt blogot írjunk. Nyilván valami olyan kezelőfelületen, mint amilyen a Freeblognak vagy a Bloggernek is van.

A logikailag három részre osztott honlap második szelete a blogokban való kutakodásra ösztönöz. Merthogy ha megírtuk fergeteges bejegyzéseinket egyből átközlekedhetünk (sic!): mindenféle toplistázó motorok segítségével nézhetjük meg az aktuálisan legnépszerűbb bejegyzéseket, miegymás. Egyébként ez az első olyan dolog, amit eddig hiányolhattunk a hazai blogszférából. Mármint, hogy valamilyen útmutatót, kapaszkodót kaphassunk a nagyrészt számunkra érdektelen blogdzsungelben.

A Blogter azonban itt nem áll meg. A harmadik logikai részben olyan fejlesztéssel találkozhatunk, ami leginkább a MyYahoo-ra vagy a GooglePersonalize-ra emlékeztet: kezdőlapot csinálhatunk magunknak kedvenc blogjainkból, meg nyilván egyéb tartalmakból.

Az egész Blogter-dolog első ránézésre egy hatalmasat előrelépő konglomerátum képét mutatja. Az meg persze nagy kérdés, hogy ez az egész monstre építmény egyátalán képes-e lépkedni. Közben azon gondolkodtunk, hogy vajon van-e ennyi egyáltalán a blogszférában, különösen: a magyar blogszférában...
Holnap folyt. köv.