Miről szóltak a '68-as párizsi diáklázadások? Csak tankönyvszagú válaszokat tudnánk sorolni. Mégcsak videófelvételeket sem nagyon láttunk az eseményekről - maximum képeket, néhány plakátot, és ezeket a tankönyvszagú beszámolókat, értékeléseket. Közben itt van Romain Goupil dokumentumfilmje.

Az 1982-ben készült film a rendező és diákkori barátja, Michel történetét meséli el. A diáktanácsok korszaka, a szervezett demonstrációk, balhék, lelkesedés, szervezkedés, a fennálló hatalom megvetése. Politikai és elvi meggyőződéseik és diákkori, igazi vezérelveik: az olasz fagyi és a mozi. De mindez talán másodlagos is, miközben a Mourir a 30 ans-t nézzük. A legfontosabb, hogy a korbeli amatőr videófelvételek segítségével végre képhet kaphatuk az akkori hangulatról, a "májusi forradalomban" részt vevő diákokról, munkásokról. A forradalom utóéletéről. Tényleg, mi lett a '68-as diákokkal mondjuk '72-re?

A dokumentumfilm elsősorban Michel szerepére fokuszál: megmutatja nekünk, hogy a forradalom feltétlen híve hogyan sodródik harminc éves korára az öngyilkosság felé. Az egész film úgy drámai, hogy közben zavarba ejtő is. Főként a magyar néző számára érdekes a film. Mi ugyanis a szocializmus kifejezés hallatán elég konkrét elképzelésekkel rendelkezünk - és ezek az elképzelések semmiben nem hasonlítanak a hatvanas évek francia diákjainak gondolkodásához. Ott a tét a kapitalizmus megreformálhatósága volt. Egy utolsó, hangos és vérig menő próbálkozás, mely csöndben elhalt. Erre ítéltetett. Az utóbbi két évtized pedig egyértelműen jelzi: '68 az utolsó volt. A viszonyok megváltoztak. Itt már csak a fogyasztó lázadhat, a citoyen, a humaintaire már nem.

Nem lehet nem elmerengeni azon, hogy Michel és Romain inkább önmagukat keresték a forradalom hónapjaiban. Egyiküknek nem sikerült. Tragikomikus az egész. Akik szerdán lemaradtak volna a dokumentumfilmről, a következő időpontokban még megnézhetik az Europa Europán: jan. 3., 00:15; jan. 4., 08:00; jan. 8., 02:45.