A bloggernek hajlama van arra, hogy magára öltse az - egyébként általa is megvetett - média öltözékét: naponta ötször vizslassa blogja látogatottságát, más blogokhoz írt hozzászólásokba gyömöszölje be linkjét, akkor is ha annak ott nincs szerepe, címlapokra, más blogokba kerüljön, hogy ömöljenek az olvasók...

Mi a fura ebben a mentalitásban? A média részéről semmi, hiszen önmaga népszerűsítése, a szenzációhajhász címadások és az erőltetett olvasottsággenerálás mind azt a célt szolgálja, hogy növelje bevételeit, és így - alapjáraton - fenn tudja tartani magát, urambocsá profitot termeljen. Mindez azonban nem érvényes a bloggerekre, akik a fent vázolt mentalitást csak azért vállalhatják fel, mert szeretnének visszaigazolást kapni arról, hogy amit írnak, az fontos, népszerű és jó.

Mi az ami itt elveszik? Mi az ami elveszik akkor, amikor a blogger már úgy és azért ír bejegyzéseket, címeket, hogy egyre több legyen a napi oldalletöltése, egyre több legyen a hozzászólása, és mondjuk kierőszakolja valahogy, hogy pl. kikerüljön bejegyzése a blogter címlapjára? Az autonómia.

Nem az a baj, ha valaki arra törekszik, hogy egyre többen olvassák blogját (ez természetes). Az autonómia ott kerül veszélybe, mikor a népszerűség generálása - vagyis egy esetleges külső kényszer - átveszi a hatalmat a blogger egyéni - eredendő - szándéka felett: "írni, amit gondolok".

A blogger autonómiája - a hivatalos médiával való szembeállításban - az, ami elsősorban érdekessé, erőssé teszi. A hivatalos média soha nem képes olyan fokú autonómiára, mint egy blog. A blogger önmaga rendelkezik saját tartalma (publikusnak szánt gondolatai) felett. Száz százalékos - sosem kevesebb - befolyása van arra, hogy mit és hogyan írjon, ha egyáltalán. Szigorúan véve nem kérhető számon rajta, hogy miért éppen erről ír és nem másról, hogy miért nem ír gyakrabban vagy miért ír gyengébbeket mostanában.

Ezek az elvárások ugyanis jogosak lehetnek egy profitért és így olvasókért küzdő hivatalos médium esetében, de értelmetlenek a blogger esetében, aki önmagát mutatja be saját webnaplójában, azzal, hogy egyes szám első személyben kommunikál. És ezzel kapcsolatban elvárásokat támasztani már tolakodásnak hathat, és sérti a blogger autonómiáját. Védekezzünk! Mondjuk ki magunkban, "ez a blog nem címlapoknak íródik", fújjuk ki a levegőt, és ne ijedjünk meg visszatérni oda, ahonnan elindultunk: írjunk blogot. Autonómia, önrendelkezés, öntudatosság, tudatosság, az egyén szabadságának fenntartása a külső kényszerek ellenében is - bárcsak lehetne erről kevésbé patetikusan... Ápoljuk kertjeinket!