Nos, rövidre zárva az értetlenkedéseket, azért nem írunk az InterNetMédiáról és a Linkterről, mert utóbbi okán érintettek vagyunk a témában, vagyis részt vettünk tervezésében, kialakításában, stb. (Egyébként infóink szerint egy harmadik magyar linkmegosztó is elindul a napokban. Vagyis egyetlen hét alatt háromszereplőssé válik a verseny.) Kicsit a linkmegosztó webkettesek védelmében annyit azért mindenképpen szeretnénk elmondani, hogy - mint arról már korábban is volt szó - kiemelten fontosnak tartjuk azt a missziót, hogy a netezők minél szélesebb rétegei tanulják meg és használják a linkeket, vagyis sajátítsák el a webes utalás, hivatkozás mikéntjét. A webkettes linkmegosztók egy olyan világban lehetnek sikeresek, ahol már nem annyira a konkrét tartalom beemelésén (az idézésen) van a hangsúly, hanem az adott tartalom lokalizálásán (a linkhivatkozáson). Ez egyben azt is jelenti, hogy a neten a lehető legalapvetőbb szintig tisztul a tartalomcsere módja. Persze linkekkel hivatkozni eddig is lehetett, ám e módszer tömeges és tudatos használata még ma sem valóság. A webkettő nem létezhetne, ha nem létezne a linkelés. Tartalmat megosztani egyet jelent a hivatkozhatósággal. Hogy képesek vagyunk meghatározni egy kép, szöveg vagy egyéb tartalom pontos vagy megközelítőleg pontos helyét. Mivel a webkettő legelsősorban a felhasználók által végzett közösségi tartalommegosztást jelent, így a link - hogy úgy mondjuk - a webkettő kötőanyaga.
És ha linkjeinket egy nagy virtuális játszótéren oszthatjuk meg egymással, azzal nem csak a közös és aktív internetezés élménye adható a netezőknek, de egyben minden eddiginél gyorsabb információáramlást tesz lehetővé. Nincs időnk megvárni, mire az MTI vagy a hírportálok beszerkesztik, átfésülik, egyeztetik, gereblyézik az anyagot. A linkmegosztók egyik előnye tehát a gyorsaság lehet. A veszély ebben, hogy a linkmegosztás csupán a hírportálok anyagainak visszaöklendezéséből fog állni. Vagyis a hírversenyben alulmarad.
A tudatos linkmegosztó ugyanakkor arra törekszik, hogy olyan félinformális vagy informális forrásokat is a lehető leggyorsabban nyilvánossá tegyen a linkmegosztással, melyek a hivatalos médiába csak nagyon szűrten vagy egyáltalán nem jelenhetnének meg. Hiszünk a webkettes magatartásban, bár igazán még ma sem látható, hogy a magyar netezők milyen formában fognak bekapcsolódni ebbe a nagy közös virtuális társasjátékba, melyet csak jobbhíján nevezünk webkettőnek. Egy biztos: visszaút nincs.
